Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Bajner Mária: Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha

Batner Mária • Valachi Anna: Tózsef Jolán, az édes mostoha 81

Alkotói sikerei, országos elismertsége nem véletlenül tehetők József Attila halála utáni időszakra. Gyorsan felismerte a rokonságból származó előnyöket, és igyekezett ezeket saját hasznára kamatoztatni. A költő hagyatékának gondozójaként hozzáfért addig nem publikált anyagokhoz, és olyannyira magáévá tette azokat, hogy átvette öccse sorait, jelzős szerkezeteit, szókapcsolatait, és cikkeiben mindazt saját gondolataként adta közre. Mérhetetlen becsvágya, a kor diktálta nézőpont, és nem utolsósorban Rákosihoz való megfelelés vágya arra is rávette, hogy öccsét apafigurákba (ld. Rákosi) kapaszkodó gyámoltalan léleknek tüntesse fel. A személyét érintő kényes témák, a költő nőkhöz, köztük családja nőtagjaihoz fűződő kusza érzelmei Jolán interpretálásából furcsa módon hiányoznak. Fáradozása jutalmául, kimagasló írói tevékenysége elismeréséül „József Jolán elvtársnő” végül feltűzhette - az öccsének posztumusz odaítélt - legnagyobb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat. Az „önérvényesítő” és „önmegvalósító”, „saját sorsának alakításában rendkívül tehetséges” nő révbe ért.

Az, hogy személyében egy „jellegzetesen XX. századi nőtípust” ismerhettünk meg, beteljesületlen ígéret marad mindazoknak, akik a nők érvényesülését és függetlenségi törekvéseinek megvalósítását más eszközökkel képzelik el. Ami pedig a bevezetőben felhozott -JózsefJolán nevével fémjelzett - a „kor által lehetővé tett női emancipációs lehetőségek”-et illeti, szintén megmarad az elhamarkodott ígéretek szintjén. Lehangoló kissé, hogy az 1930-40 években, amikor a nők emancipációs törekvései a választójogért való küzdelemről, az egyenlő esélyekről szólnak Európában, és Amerikában az Emma Goldman vagy Susan Anthony vezette gyűlések a „női lélek” szabaddá tételéről hangosak, míg Magyarországon a „női emancipációs törekvés” kimerül a politikai és társadalmi megalkuvások sorozatában, és a megfelelő férfihoz való odabújásban.

Ha mindenképpen önálló, férfiak nélkül is boldoguló, önmagát vállaló nőtípust keresünk, nem kell messze mennünk: ott van a másik lánytestvér, Etus. Igaz, hogy nővére szöges ellentéte, nem akar kitörni, felemelkedni, feltűnni. Még csak nem is csinos. Egyvalamit akar, de nagyon: családot, békét, nyugalmat. Vállalja a születendő gyermeket akkor is, amikor még hivatalosan nincs férjnél, sőt családi statusa a Makai családban elég kusza. Neki nem kell mindenáron társ ahhoz, hogy gyermekeit felnevelje. Jolán, az erős, a tehetséges, ünnepelt szépasszony „ősi ösztönöktől vezérleve férjekbe kapaszkodott, rájuk hagyatkozott, asszonynevek mögé bújt”.(102) Etus nem szívesen fogadott el segítséget másoktól, míg Jolánt nem akadályozta meg női büszkesége abban, hogy tartásdíjat fogadjon el elvált férjétől, vagy learassa a későn jött költői elismerésből származó anyagi és erkölcsi elő-