Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Töttős Gábor: Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt
Töttős Gábor • Szemle 73 zett múzeum adja ki a hasonló méltatlanságot szenvedett tudós, Szakály Ferenc művét. Minderről szerény pár oldalban maga is szól a bevezetőben, aminek olvastán elgondolkodhatunk azon, vajon hol tarthatna ma már megyénk középkorkutatása, ha „a rossz géppapíron egyre sárguló regesztagyűjtemény” harminc évvel (!) korábban igazítja útba a kutatni vágyókat? Erre már soha senki nem fog válaszolni... Helyette legalább most örülhetünk a rendkívüli munkát, hozzá illő - Szakálytól megszokott - alaposságot tükröző és országosan is úttörő és útmutató szerepű műnek. Ne takarékoskodjunk a dicsérettel: mind mennyiségében, mind minőségében olyan hatalmas volt a teendő, amire ismereteink szerint jelenleg Tolna megyéből senki nem vállalkozhatott volna hasonló sikerrel. Nem csupán a kellő szakmai ismeretek, hanem inkább a korszakot felfogó univerzális látásmód hiányzik az egyébként esetleg derék helytörténészekből. Ezért mondhatja magát többszörösen is szerencsésnek Tolna megye, amely száz esztendővel Wosinsky híres műve után sem tudott (és tud) megyei monográfiát írni. S az már szinte lényegtelen, hogy ennek létrejöttét a személyes kapcsolatok vagy az anyagiak hiánya hiúsítja-e meg. Amit Szakály Ferenc elénk tár, az éppen a történelemnek olyan szelete, ami valahogy mindig kimarad(t) még a legjobb szakkönyvekből is. Százszor elolvasott és látszólag megértett adatok sem elevenedtek életté, a középkor s azon belül a megye működésévé. Csak a tudós szorgalma, hozzáértése és sokszor megalapozott képzelőereje tudja életszerű egésszé formálni a töredék töredékét. A Mohácsig eltelt öt, írásban is nyomot hagyó évszázad kétharmadából szinte semmi nem maradt, az Árpád-korból egy sem, legföljebb átirat átirataként. A gondos kutatással és modern eszközökkel kiegészített anyagban 216 oklevél becslések szerint századrésze a hajdanán keletkezetteknek. „Vagyis a középkori Tolna vármegye története esetében nem is cseppből, hanem egy molekulából kell megpróbálkozni a tenger érzékeltetésével” - írja Szakály Ferenc, de tegyük hozzá, képes is ezt véghezvinni. Ha a mai olvasó veszi a fáradtságot és megnézi az oklevelek közel felének keletkezési helyét, Csernyédet (másutt Chernél), a mai Hőgyész és Diósberény találkozásánál akad egy hasonnevű pusztára: aligha képzeli el, hogy miért éppen itt volt a megye székhelye? Mert a romladozó római hadiúton kívül a megyében sehol nem volt köves út, célszerű volt tehát a mindenhonnét egyenlő távolságra eső pontot kiválasztani erre a célra. Természetesen akkoriban az ilyesmit térkép híján,
