Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: Babits Mihály - Virgil - Vergilius

60

Úr Dunatái • 1999. túnius

világban” sokat járt ő is e földi létben, saját alkotásai, valamint Dante fordítása kapcsán is: Ő azután tudta, milyen hely a „Léthe rété”... Talán saját, kegyetlen hosszantartó Alvilágjárása is itt van e részben, a tudat alatti ihlette, ihlethette a gyönyörű sorokat.

A latin szöveg idézését mellőzzük. Magyarul is érzékelhető, mire is gondolt Babits az „arany”-„zöld!’ áradásáról írva: Aeneas megtalálja egy sötétlő erdőben a keresett aranyágat, az előtte repülő, neki utat mutató galambpác segítségével.

„S megtelepedtek a kettős fán, hol a lomb sűrűjében Ott tündöklik a dús aranyág, elütő ragyogással,

Mint a fagyöngy, amelyet nem a dajkáló fa növesztett,

Zöld-üde. színű, fagyos télvíz idején is az erdőn,

S körbetapadt sárgán sarjával a gömbölyű törzsön; így rezgette aranylemezes levelét ama gallynak,

Árnyatadó tölgyfáján fent, a szelek puha csókja.”

(203-209. 212. 1.)

Babits mesterien fogta össze az Aeneis I, II, IV, VI. énekeinek azokat a sorait, amelyekkel regényének mondanivalóját még szívhez szólóbbá, még szeretetteljesebbé lényegítette (a 46. oldalon 6 sorban ötször írta le Babits a szeretet főnevet, ill. szeret igét!):

I. énekből: Sírnak a tárgyak (csak magyarul!)

(Trójában, Karthágóban, Só ton)

II. énekből: a fiú követi apját (csak latinul!)

(de nem fogja a kezét)

(Ascanius ~ Vagner Pisti)

IV. énekből: a meghalt Didó lelkét elviszi írisz a másik világba (csak latinul!) (Dido ~ Lina)

VI. énekből: az arany-zöld áradása (megint csak magyarul idéz a költő). (Utalás Aeneas VI. énekbeli Alvilágjárására, utalás Virgil eljövendő szenvedésére /„Alvilágjárására”).

A VI. éneket, az Alvilágot, nem emlegeti Babits, csak rejtjelesen! Ezzel a megoldással egyelőre még az élet javára voksol, hisz Virgilből „kitört a lélek, az elzsilipelt, negyvenéves erő- szeretni, akit lelt!...” De itt ezen a földön! Babits Credo-ja ez