Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Glósz József: A középbirtokos nemesség reformkori vezető szerepének gazdasági,társadalmi és közjogi alapjai
Glósz József • A középbirtokos nemesség... 21 a magyar különállás aláásására hoztak bizonyos eredményeket, II. József erőszakos fellépése újra visszájára fordította a folyamatot. Felvetődik a kérdés, miért volt képes a magyar rendiség olyan hatékonyan ellenállni a birodalmi centralizációnak? A válasz megítélésünk szerint Magyarország viszonylagos fejletlenségében keresendő. Fizetett professzionális közigazgatást Magyarországon először az un. Bach-korszakban létesítettek. Ennek valamint a rezsim létét garantáló fegyveres erőnek az eltartása még jóval nagyobb erőforrások mellett is meghaladta nemcsak Magyarország, hanem a birodalom erejét is. A másik lehetséges alternatíva a vármegyék megrendszabályozása lett volna, melyre a rendszer válságának mélyülésével egyre gyakrabban tettek is kísérletet, ám mindannyiszor az udvar tekintélyét aláásó meghátrálásra kényszerültek. A nemesi közigazgatás ellenálló képessége éppen az elavult struktúrából fakadt, amelyre korábban már utaltunk. A földbirtokán gazdálkodó, egzisztenciálisan független, a megyei autonómiák által választott, a megyék kölcsönös szolidaritására támaszkodó tisztviselői karra a birodalmi abszolutizmus a nyílt erőszakon kívül más eszközökkel nem volt képes nyomást gyakorolni. A hódoltság időszakában az ország keskeny északi és nyugati sávjára visszaszoruló, elaprózódó köznemesi birtokosság számára a 18. század első fele a gazdasági talpraállás időszaka volt. Korábbi birtokaikat többszörösen meghaladó szerzeményeikkel az új arisztokrácia mellett egy új középbirtokos nemesség is született, amely rövid idő alatt szilárdan megvetette a lábát a volt hódoltság tágas térségein, ahol nem csupán a közigazgatást szervezték újjá, de jószágaik hasznosítása érdekében szervezői, mozgatói is voltak annak a hatalmas migrációs folyamatnak, amelynek köszönhetően a század végére megközelítőleg kiegyenlítődött a hajdani királyi Magyarország és a volt hódoltság közötti különbség a népsűrűség tekintetében. A gazdaság- és társadalomszervezés kellően nem méltányolt aprómunkája helyezhető a mérleg egyik serpenyőjébe, mellyel szemben a kicsinyes rendi önzés és szűklátókörűség áll. A középbirtokos nemesség 18. századi szerepe minden felemássága ellenére fontos előzménye volt annak a századfordulón meginduló erjedésnek, majd egyre gyorsuló változásoknak, amelyek egymást erősítve áthatották a gazdaságot, társadalmat és politikát, s amely a jámbor táblabírákat talán önmaguk számára is váratlanul kiragadta kis világukból, s egy korszerű európai politika hazai letéteményeseivé avatta őket. E metamorfózis során a nemesség átértelmezte szerepét, küldetését, mintegy újra definiálta önmagát, rendjét immáron nem a nemzettel azonosította, hanem helyette a nemzet vezetőjének szerepére aspirált. Egy rövid történelmi pillanatra valódi elitként viselkedett, s közvetlen érdé-
