Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)
Dobos Gyula • Perczel Mór 43 akik nem tudtak a távozó csapatokkal együtt a Szerémségbe menekülni és magyar fogságba estek. Wigand, Pancsova című művében arról számolt be, hogy 1849.május 10-én a településről a szerbek elmenekültek... „Perczelt diadalmas vezérként a németek küldöttséggel fogadták. Seregében nagy volt a fegyelem. A katonaság mindenért fizetett, igaz csak Kossuth bankóval.” Ebben a leírásban arról is olvashatunk, hogy Perczel levelet küldött a belgrádi basának és a szerb fejedelemnek, amelyben jelezte a Habsburgok trónfosztását, az ellenségeskedés befejezésének szükségességét és helyette „ szomszédi és baráti viszony kialakításával kéri akadályozni a szerviánosok ezen túli becsapásait". Érdekes, hogy a tábornok pozitív megközelítésben jelzi a trónfosztást, holott magánvéleményében azt felesleges csinnadrattának tekintette, mely, ha a szabadságharc győz, úgyis természetes lépés, ha veszít, csak szócséplésnek minősíthető cselekedet. Feljegyeztek egy pancsovai találkozást Balcescuval (Július végén Szegeden Kossuth is tárgyal vele) május 11-én. Perczel kijelentette, hogy a nemzetiségeknek a magyar kormány is csak annyit kíván megadni, mint Ausztria. „Nyelvük használatát a municipium határain belül”, még eldöntésre vár a nemzeti közigazgatás és a tartományi gyűlés lehetősége. Itt tartózkodása alatt kereste fel a szardíniái angol és francia konzul, akik örömüket nyilvánították azért, hogy a „népharcok eredményeként kialakulta, magyar szabadság és függetlenség”. A győzelmi sikerekben büszkélkedő, hiú vezér, akinek küszöbön állt altábornagyi kinevezése, nem tudta realitásként kezelni Kossuth dorgáló levelét, amelyben megrótta azért, hogy nem koncentrálta erejét Bemmel, azaz - Perczel Mór értelmezésében - nem vetette alá magát Bem parancsnokságának. A vérig sértett tábornok bejelentette lemondását. Kossuth május 17-én levélben közölte a minisztertanács határozatát: „a haza érdekeivelösszeférhetó'nek nem tartván, azt egyáltalán közös egyetértéssel el nem fogadhatónak határozta. ” Miközben Görgey csapatai a fővárost vívták, Perczel Mór önállósította magát, úgy vélte nemzete megmentése érdekében neki kell cselekedni. Táborkari főnökével, Kohlmannjózsef ezredessel levelet íratott a szerb fejedelemség belügyminiszterének, Ilja Garasinnak és ebben (Kossuth és a kormány tudta és hozzájárulása nélkül) engedményeket kínált fel a szerbeknek arra az esetre, ha hátat fordítanak a Habsburgoknak és csatlakoznak a magyar forradalomhoz. Felajánlotta, hogy (később - népszavazás alapján - kitűzendő határok között) csakugyan létrehozhassák a szerb vajdaságot. Ezt követően jogszabályok alkotására hivatott nemzeti gyűléseket tarthassanak. A szerb lakosságú községeken kívül a szerb többségű megyékben is anyanyelv használatának lehetőségét ígérte. Magyar használatát csak a központi hatóságokkal érintkezésben tartotta szükségesnek. A szerb gyűlésen választott pátriárkának a zágrábi érsekkel, a vajdának pedig a horvát bánéval megegyező jogállást ígért.
