Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története

azt, amelyben egyszerre tehetett eleget a tiszta poézis és a (politikai) cselekvés mellett elkötelezett költészet követelményeinek. „Ami pedig a politikai költészetet illeti, - fogalmazta meg álláspontját Kosztolányival vitatkozva - Petőfi igen jó költeményekben és tiszta művészettel verselt meg reális programpontokat. Hogy Ady sokszor művészietlen (tehetetlen) sort kavart politikai verseibe,... az a korunkbeli politikai költészet létjogosultságát a legkevésbé sem csökkenti...” Ez a kettős elkötelezettség magyarázza meg az Irodalom és szocializmusban leírt paradox megfogalmazást, amely szerint „A proletár művészet ma tiszta művészet.”

„Később tágítottaz elméleten - írja ezzel kapcsolatban Németh Andor -, viszszahelyezte jogaiban az értelmet, sőt a retorikát is, de verstechnikája nem változott. Ami másnál közlés, nála mindig kifejezés maradt. S hogy programverseivel is sikerült a közlést kifejezéssé integrálnia, a legnagyobb intellektuális teljesítmények egyike.” Keresve sem lehetne jobb példát találni az effajta „programversekre” mint a Nyár. „Verstechnikája” semmiben sem különbözik a Klárisokétól vagy a Harmatocskáétól, 1931-es változatában azonban a kommunista Gábor Andor igényeit is tökéletesen kielégítette. Költőisége ugyanakkor olyannyira tömény volt, hogy elegendő volt egyetlen sorát kicserélni a Medvetánc-beli közzététele alkalmával ahhoz, hogy a politikai pártállás kifejeződését a versben elutasító kritika a költő teljesértékű darabjai közé sorolja.

Bibliográfia

Fejtő Ferenc: József Attila, az Útmutató, 1953. 82.

Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke, PIM Évkönyve 1959., 48-69,

Gyertyán Ervin: Költőnk és kora, Szépirodalmi, Bp. 1963. 155.

Ottó Ferenc: József Attila-emlékek, Jelenkor, 1964. 5. sz. 433-441.

Pálmai Kálmán: A XX. századi magyar irodalom tanítása a középiskolában, 1965. 11-119.

Józsa Nagy Mária: Kis magyar stilisztika, Bukarest, 1968. 184-188.

Török Gábor: A líra: logika, Magvető, Bp. 1968. 219-222.

Hankiss Elemér: József Attila komplex képei, in: A népdaltól az abszurd drámáig, Magvető. Bp. 1969.13- 14., 16-18.

Fried István: Verstárgyalás az általános iskolában, 1971.

Hubay Miklós: Aranykor, 1972. 17-58. 27.

Szerdahelyi István: Költészetesztétika, Kossuth, Bp. 1972. 243-246.

Szabó Zoltán: Magyar Nyelvőr, 1974. ápr.-jún. 2. sz. 177-183.

Török Gábor: József Attila-kommentárok, Gondolat, BP. 1976. 55-59. 100.

Kántor Lajos: A hiány értelmezése, Kriterion, Bukarest, 1980. 31-32.

Pethő Ágnes: Filmtechnikai elemek józsef Attila Nyár c. versének szerkezetében, Nyelv-és Irodalomtudományi Közlemények, 1984. 1. sz. 55-58.

Angyalosi Gergely: A költői szubjektum változatai J. A. lírájában, Liteatura, 1985. 1-2. sz. 112-116.

N. Horváth Béla: „Kétszövegüproletárköltő”? jelenkor, 1988. 4. sz. 334-342.

Botka Ferenc: József Attila-ipárhuzamok, Új írás, 1989. 11. sz. 99.

Szabolcsi Miklós; „Kemény a menny”, Akadémiai, Bp. 1992. 409-417.

8