Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története
nem egy esetben pedig tanácstalanul vakargatjuk a fejünket: mi a csudát jelentsen is a mű? Szöveg - játék - olvasó A kötet változatos formákat sorol az egyperces novellák körébe: található köztük vicc, anekdota, „talált szöveg”, prózavers és hagyományos kisprózái alkotás egyaránt. A műfaj meghatározása ezúttal valóban eléggé reménytelen vállalkozás, mivel a definíció bizonyosan nem képes egybefogni az összes szöveget, amelyre absztrakciós hálóját kiveti. A novella hagyományos műfaji törvényei csak igen kevés esetben érvényesek, ezért célszerű lenne a novella szót eleve elhagyni a megnevezésből, és az új, eredeti műfajnak kijáró egyszerűséggel csupán egypercesekről beszélni. E heterogenitás ellenére van azonban az egyperceseknek néhány alapvető, a művek többségében megragadható eleme. Az egyik legszembetűnőbb közülük a groteszk-abszurd látás- És ábrázolásmód. Az abszurd Örkénynél nem a nyugati irodalomból ismert, totális reménytelenséget sugalló világképként, hanem mint a valóság egyik lehetséges mozzanata jelenik meg. Az írói szemlélet fő meghatározója a groteszk, amelyet Örkény a 20. század válaszának tekint a 19. századra, „amelyben az ember büszkén vallotta, hogy olyan világban él, amit minden ízében ért”. A két világháború és Auschwitz után azonban „Már nem állunk biztosan a lábunkon, és nem megyünk sehová, legalábbis azzal a tájékozódással, amit a 19. század nyújtott.” Az Egyperces novellákat bevezető második írás (Arról, hogy mi a groteszk) a tótágasban való szemlélődés metaforájával érzékelteti ennek az esztétikai minőségnek a lényegét. Eszerint mind az alkotói, mind a befogadói attitűdnek el kell szakadnia a megszokottól, és ettől a valóság új dimenzióinak megnyílását várhatjuk. Örkény interjúiban gyakran és szívesen értelmezte ezt a látásmódot, amelyről úgy érezte, hogy ez a „a magyar népnek ősidők óta sajátja”. Másutt még megtoldotta ezzel a gondolattal: „Ha az ember kis nemzet fia, ez már önmagában groteszk helyzet.” Fogadjuk el, hogy így van. (A tétel értelmezése külön tanulmányt igényelne.) Az Örkény-művek egyébként is megkövetelik az olvasótól a különleges azonosulást, különben nem „működnek” igazán. „Abból indultam ki, - fejtegeti az író - hogy két ember, akinek szöget vernek a fejébe, feltehetően ugyanazt érzi és gondolja, ha 4
