Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - SZEMLE - Szőts Zoltán: Pfeiffer János: Egyházaskozár története
S ha most az egész emberre és költőre vetünk egy búcsúpillantást, néhány meghatározó jegye nyomódik emlékezetünkbe a ritka szép egyéniségnek. Cselekvő ösztöne, mely nem csupán a lyrai szerepjátszások s drámai jelenlétei esztétikumában érvényesül, hanem ellenállhatatlan erővel ragadja őt költészetből az élet, a nyilvános szereplés, a történet színpadára s eljuttatja fájlalt s áldott végzetéhez; - lobogó, türebnetlen vérmérséklete és nemes becsvág)>a, mik egyéniségének aránylag gyors kibontását, majd - szuverén kiterjeszkedését eszközölik; - naiv dal-harmóniák az életkedv, szeszélyes szabálytalanságok a borulat idején; - lyrai hajlékonyság és hajthatatlan jellem-azonosság, mik nemcsak karöltve járnak, ez utóbbi szorgosan óván az első által előidézett változatosságban a pálya egységét, hanem külön is két nagy ágává bomlanak szét költészetének; - kedélymozgalmai végletessége, mely cselekvő szenvedély és passzív hangulat, életkedv és lehangoltság korszakos vagy alkalmi, sőt pillanatnyi ellentéteiben éli ki magát, s önmagát-tagadó reactiókból merít ösztönt lyrai felriadásokhoz, vagy elcsitulásokhoz s mely a maga ellentételvét egyes költemények gondolat-idomában, anyagképzésében, sőt kifejező képeiben, általán a képzelet leleményeiben is érvényesíti; - jellem-elve, mely ifjonti önarcképeitől politikai költészetének legfensőbb eszményiségéig azonos marad; - ihletkészsége és azzal együtt járó igénytelen stílösztöne, mik mind e szélsőségek rögtöni, hű kifejezésére képesítik; - a kifejezés szakadatlan egyidejűsége a lélektani folyamattal, mi a naiv dal klasszikusává avatja s nagyobb lyrai költeményeit is nem egyszer dalszerűvé bélyegzi, de személyességét, aktuális életszerűségét, közvetlen átragadó spontaneitását mindvégig biztosítja: - talán elegendőleg megrögzítik a képet, mi ember- és költőről részletező árnyéklattalfejtegetéseim folytán kialakult. Kijelölik egyszersmind helyét, díszes helyét Vörösmarty után s Arany János előtt, irodalmunk fejlődésében is... ... Egy 26 éves, fölemelő szépségű élet omlott össze félhónappal Világos előtt. Erkölcsileg ép egész, befejezett élet. De a lant, amelytől 48 végén oly szentfájdalojnmal búcsúzott, korántsem „adta ki" mind azt a gazdagságot, „ami benne volt. "Ihletét e lanttól csak az élettel együtt lehetett elvenni, melyet mindenkor oly híven kísért, s kísért volna tovább is, megjósolhatatlan eredetiséggel, élményútjain. 3
