Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Szigeti Lajos Sándor: Szonett(t)rend

34

Új Dunatáj 1998. december

Az igazi vigaszt ez a legutolsó, önállóan, külön, igazi csattanóként kiemelt sor jelenti, amely önálló sorként, ráadásul belülre szedve különös jelentőségre tesz szert, egy fordított hitet nyújtva annak - mindannyiunknak is -, akinek a költő szánja.

Érdekes, hogy az Illyésnél kifejezetten személyessé érlelt szonettforma egyszer csak megszólít egy egészen más témát is, olyat azonban, amelyben az egész ouvre igazi jellege, sőt az egész magyar gondolkodás és Közép-Európára utaltságunk egyként formálódik meg benne, de ne lepődjünk meg ezen, ugyanis úgy gondolom, itt is személyessé érlelt, - mindannyiunknak szóló - posztuláció megvalósulásáról van szó, amelynek nem csak értelmezése, de - még inkább - belátása is feladatunk (!), s ez a vers nem más, mint A faj védői:

Ady dúlt örmény-arca, Babits és Zrínyi horvát koponyája, Petőfi szlovákos fekete s Péterfy és Tömörkény németes kék szeme üs a bulyba-tárász Móricz s a Cyrano nagy orrát

hordó Vitéz Mihály (s Mátyás király) s a hajdú vagyis - hajjaj! - balkáni Arany János, Veres Péter s a Don Quijote Krúdy, a lengyeles Lőrinc, a mongol Áron s Gyuri, a hindu ajkú;

s a janicsár Szabó Pál, a szép-finn Kosztolányi (a szép-olasz Széchenyi és a szép-kurd királyfi: nagy Rákóczi Ferenc!) s a fél-kún, fél-román

Attila (meg Erdélyi) s én, a fél-besenyő - - Belül épp ettől oly más s pompás a gyuromány, mit kelt örök kovászod, páratlan Tekenő!

Ezután már - mint láttuk - nem szólítja magához a korábbiakhoz hasonló igénnyel a szonettet, Közügy (1981) című kötetében megjelenteti még a Kezdés címűt, de jellegében az már nem emlékeztet a vizsgáltakra, azaz két tanulságunk mindenképpen lehet: az egyik, hogy Illyés is akkor írt először szonettet, amikor költőtársai, amikor a rendteremtés igénye a formaválasztásban is megnyilvánult, másodszor pedig akkor - az ötvenes években - fordult igazi hittel és hévvel épp e műformához, amikor neki magának volt szüksége arra, hogy visszavonuljon magánéletébe és a menekítő formába.

Lehet még egy tanulságunk, amely feladatkijelölés is egyúttal: ha Kunszery Gyula megírta a magyar szonett történetét annak épp egy olyan szakaszáig, amíg alig-alig íródott mű e formában, hiszen mint megállapítottuk, a szonett a maga