Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám
Tisztelt Olvasó! Lassan ismét magunk mögött tudunk egy évet. Ideje van tehát a visszatekintésnek. A harmadik évfolyamát zárja az Új Dunatáj . Többen kérdezték az elmúlt években, miért kezdtük elölről a számozást, ha feltüntetjük a lapalapító főszerkesztőt s az indulás évét, 1979-et. Három éve nemcsak a formátumot változtattuk meg, s vele együtt a folyóirat címét is, hanem a lap szellemisége is változott. Hint ez évi I. számunk is jelzi, a szűkebb régió képviseletét mindig is fontosnak tartottuk. Szekszárd és Tolna megye 1848- as történetét bemutató tematikus összeállításunk után Baka Istvánra emlékeztünk. Méltán, hisz városunk szülöttének neve egyre fényesebben ragyog irodalmunk egén. A Duna örök szimbóluma az itt élő, egymással jóban-rosszban levő népek közösségének, így a Dunatáj sem csak régiónkat jelöli értelmezésünk szerint, hanem azt a tágabb térséget is, amelyben szűnni nem akaró, évszázados előítéletek, torz nemzet- és állameszmék fortélyos félelme igazgat. Köz ép-Európáról a kisebbségek okán szóltak e létmód nehézségeit bőven megtapasztalt írók. (S milyen ostobán is van az élet elrendezve . Épp aznap, hogy a lap megjelent, benne a kisebbségi kultúrát vajdasági szemszögből érzékenyen értelmező írással, a szerző, Juhász Erzsébet egy banális sérülés következtében tragikusan korán meghalt. Emlékét megőrizzük.) Tisztelt Olvasó! Az ember mindig reménykedve várja az új évet. Mi is. Folytatni akarjuk az e számunkban elkezdett, a századforduló politikusait bemutató sorozatunkat, és jeles tudósaink arcképcsarnokát is bővíteni akarjuk. Jövő évi közép-európai számunkat Erdély kultúrájának, a magyar-román együttélésnek akarjuk szentelni. Természetesen az Önök érdeklődésére számítva. Kívánunk reményteljes, szerencsés új esztendőt. A szerkesztőség
