Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tilkovszky Loránt: Önkéntesség és kényszer - a múlt árnyai a nemzetiségpolitikában
36 Új Dunatá; 1998. szeptember Az úgynevezett lakosságcsere 1947-1949-ben nagy kárt okozott a magyarországi szlovákságnak azzal, hogy végzetesen lecsökkentette amúgy sem nagy számát, úgyszólván teljesen megfosztotta értelmiségétől, s mindez éppen nemzeti identitása megőrzésére irányuló törekvését gyöngítette. Nem csoda, hogy a lakosságcseregondolat felmelegítése aggodalmat kelt benne, s megnyugtatást kér ezzel való újbóli nyugtalanításával szemben. Nem kevésbé utasítja el bármiféle áttelepítés gondolatát az a magyarországi németség, amely a háború utáni kitelepítési akció elakadása és abbamaradása folytán fele részben megmaradt ugyan, de mindmáig nem tudta kiheverni megaláztatását, megfélemlítettségét, jog- és vagyonfosztottságát, szétzilálódottságát, s rohamos nyelvvesztését, nagyarányú felszívódását, mint mindezek következményét. A mi történelmi múltunkat is terhelik tehát azok a mulasztások, hibák, sót bűnök, amelyeket mindig könnyebb másoknál meglátni és nekik felróni. A sokszor „zavaró tényezőknek” tekintett nemzeti kisebbségek „kiiktatására” történt kísérletek történelmi felelősségétől mi sem vagyunk mentesek. De tanulni szeretnénk a történelemből, s jó volna ehhez erősítést kapnunk mások ebbéli hasonló törekvésétől. Csüggesztő jelenségek nem foszthatnak meg minket a megértés és az együttműködni tudás reményétől.
