Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Kalász Márton: Tizedelőcédulák

Kalász Márton • Tizedelőcédulák 15 aztán le kerültem az Olasz Frontra és úgy végig 44 hónapig voltam Fronton. Sebe­sülve vagyis kórházban nem voltam.” Megrendültséget a falvakban egy-egy halálhír, szabadságos sebesült keltett, vagy amikor egy fiatalasszony a pajtában az orosz hadifogoly nyakáról levágja a kö­telet. Az összegyűlt utca látja a nyakon a sötétkék hurkát, sajnálják a fiatalasszonyt, ez már föl nem éled, s széjjelszélednek. Somberekről két fiatal lány elutazik Brod­­ba, kórházban fekvő apjukhoz, tömérdek átszállás, várakozás kivilágítatlan helye­ken, a kamaszlány fiatalabb mindig fél, a felnőttebb kíváncsiskodik - mire Brodba, a kórházba érnek, kosaraik üresek, az apjuknak szánt elemózsia nincs. A pócsa­­pusztai bérlő késő este hajt haza Villányból, valakik megállítják, kifogják a lovait. A rekvirálók mindent elkötnek, elvisznek, hosszú acélkészségekkel bökik a padlást, a kazlakat. A jegyzőt egy szólásért megbüntetik. Az infláció nem a hitelezőnek ked­vez, az adós nyer. Egy fontoskodó plébános a szószékről elmagyarázza falujának, az infláció latin szó s eredeti jelentése fölfújódás. Tudása túlélte, évtizedek múlva is minden bajra fordulat volt, fölfújódott a pénze. Vaskúton a kétszázharmincnégy hősi halottból húsz magyar, tizenhét délszláv, a többi német volt. A vaskúti temetőben a főúttól balra, közel a kápolnához, hu­szonhat első világháborús katona nyugszik. A katonasírokra szokás volt egységes sírkövet helyezni, ha a hozzátartozók beleegyezésüket adták. Dél-Baranyát, a Bácska és Somogy egy részét 1918 őszén a Szerb-Horvát-Szlo­­vén Királyság csapatai megszállták. A békeszerződés aláírása után még 1921 au­gusztusáig a vidék övék volt, s a határ Pécsen túl, jóval Bátaszék s Baja fölött haladt Kelebiáig. Szekszárd már külföld volt, Pécs helyett Baranya székhelye Kaposvár lett. Pécsett összeütközéseik támadtak főként az értelmiséggel, Mosonyi János püs­pöki helynököt keményen megbotozták. A falvak éjszakai őrséget szerveztek, kézi­tusa, menekülés szinte minden találkozásuk a katonai járőrrel. Hogy Somberekén a szerb rendőr éjszaka egy-egy udvaron hagyott szekér derekába feküdt, ott jóízűt aludt, s a falu egy éjszaka a szekeret a tóba húzta, a parton levegőbe lőttek, s a szerb rendőr föleszmélt, ordítva megáll, sváb-ot vezényelt, s a falu nagy hahotája közben kigázolt volna, szép, békebeli adoma. A falvakban az optálást erőszakoló aláírás­­gyűjtés indult meg, s a szerb lakossággal együtt a németeket is megkörnyékezték. Volt egy Huzovics nevű német ügynökük is, ő ígérte a svábjainak, ha Szerbiához kí­vánnának tartozni, lenne autonómiájuk. Akadt falu, amelyben négy kivételével minden sváb család az optálást megszavazta. A párizsi békekonferenciára beérkező sok hamisnak tetsző adat miatt Clemenceau elnök bizottságot küldött ki, amely községről községre járt, elöljáróságot, nemzetiségi képviselőket faggatva vizsgálta fölül, hol él többségben szerb, horvát, sokác, bunyevác, magyar, német. 1921-ben a megszálló hadsereg visszavonult, s magyar kormánydöntésre az aláíró szerbek is menni kényszerültek. Az elmenő családok földjeit főként németek vették meg,

Next

/
Thumbnails
Contents