Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Baka István: Vers (Anyakönyvi kivonat)
Baka István • Vers 5 Baka István ANYAKÖNYVI KIVONAT P. J. emlékének Mint aki egy kihűlt váróterem padján riad fel téli reggelen zsibbadt tagokkal feltápászkodik körülnéz és nem érti mért van itt vacogva vaksin úgy születtem én hideg a csarnok és a pad kemény idegen nyelven szól a megafon és elfeledtem régi otthonom mért hagytam el csak szárnycsonkom sajog s csak azt tudom átutazó vagyok bár hova honnan nem emlékezem de elrongyolt kabátom a jelen lefoszlik egyszer és az olajos padlóról elrugaszkodom zajos világotok légypiszkos üvegét kitörve és visszafogad az ég A verset Baka István hagyatékából közöljük E. Á. jóvoltából. A gépiratos mű egy gyűrött, itt-ott megpörkölődött papírlapon maradt fenn. Az Átutazóban c. vers előtt íródhatott.
/
