Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Bakonyi István: Czine Mihály: Németh László eklézsiájában
78 Új Dunatáj 1998. június Nem rekeszt ki senkit ebből a birodalomból, de értésünkre adja: akármilyen irányt nem énekel meg! A sokak által lesajnált, avíttnak kikiáltott törekvéseket részesíti előnyben, s ha kell, csatázik értük. A legújabb időben egyre felszabadultabban. Hiszen a 80-as években még olykor-olykor rákényszerült bizonyos engedményekre; 1989-1990 után azonban nála is érzékeljük a szabadabb szárnyalást. Nem, mintha korábban nem szárnyalt volna eleget... Ám 1991-ben, Farkas Árpádról szólva megkönnyebülten mondja ki: „A rettenetek kora mégiscsak véget ér. Az idő még érdes, még újabb fagyok is jöhetnek, de küzdeni lehet. S az ember dolga, hogy őrizze háznépét és hitét. Hogy tüzet rakjon, még egy »bakancsszegnyi csóré csillagon« is.” Folyton visszatér az Ady óta oly érzékletes őrzők-példához. Hiszen Czine Mihály számára ez az értékőrzés az egyik legkiviláglóbb mérték. Az alfa és az ómega. A vajdasági és a kárpátaljai írókról szóló írások hézagpótlónak is nevezhetők. A Herceg Jánosról és Csépe Imréről szólók olyan kimagasló személyiségeket állítanak a középpontba, akikről túlzottan sok szó ma sem esik. Utóbbi szerző pedig „a leltározás munkáját elvégezte, művei jelzik, milyen volt a bácskai szegénység tengermélyi élete, s milyen belső értékekkel és vágyakkal érkezett történelme legújabb fordulójához”. Hasonlóképpen fontos a Magyar irodalom a Kárpátalján c. írás arról a „sípról”, amely talán nem szólt túl hangosan, mint a legfiatalabb magyar nemzetiségi irodalom. Czine gondosan rajzolja meg a történelmi-politikai hátteret is; ír a kommunista rend kegyetlenségeiről, a magyarság elleni brutális akciókról, a kitelepítésekről, emberek ezreinek fizikai megsemmisítéséről, a sztálini-brezsnyevi önkényről. Rendkívül mostoha feltételek között nőtt fel Kárpátalja irodalma, s az írás pontos áttekintés az ottani irodalmi életről - napjainkig. S amikor lezárul a könyv íve a Cs. Szabó Lászlóról írott szép emlékező sorokkal, az olvasó jó érzéssel köszön el a szerzőtől. Hiszen hitet visszaadó, léleknemesítő, az irodalmon is túlmutató értékeket közvetítő tett a Czine Mihályé. (Püski, 1997) Bakonyi István
