Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Zsirai László: Pék Pál: Havak tánca
Szemle 73 PÉK PÁL: HAVAK TÁNCA íme egy szemléletes példa arra, hogy hol tart ma a kortárs magyar szépirodalmat övező gondos szeretet. Az átlagos terjedelmű, kilencvenhat oldalas verseskötetet két könyvkiadó összefogása és öt szponzor anyagi támogatása volt képes világra segíteni! Küllemében semmi hivalkodás, hacsak a verscímek és a kezdő sorok között oldalanként változó, ezért aránytalannak tetsző távolság nem tekinthető annak, mégis a remekül eltalált alaki egyszerűség (fekete alapra fehéren helyezett rajzok és borítószöveg, a vízjeles belíveken eredeti módon alkalmazott, ügyes tipográfiai megoldások) varázsolja a lehetőségek függvényében önmagában is művészi tárgynak minősülő könyvet megkapóvá. Szerzőjéről, a nagykanizsai Pék Pálról annyit tudhatunk, hogy szülővárosában tanárként, az utóbbi években pedig tágabb körben is a Zalai írók Egyesülete által kiadott Pannon Tükör című kulturális folyóirat főszerkesztőjeként ismert. No és persze a mostanit megelőző négy kötetéről: Rapszódia a reményről (1976), Nyár füstje (1984), Holtág (1990), Az idő metszetei (1994). Költészetére sokan és gyakran odafigyeltek a szépirodalmi folyóiratokban közölt munkái alapján, s kötetei több neves ítész-kritikus véleményének indítékai. Ezekből állt össze az elrévedő tekintetű, modern Don Quijoté-s arcú, kalapos költő fényképét követő fülszöveg mozaikja. „Pék Pál magányos költő. Ez sokszor tűrhetetlenné válik számára, így befelé fordul, s a lélek mélyrétegeinek félelmetes jövőt sejtető és múltat idéző képeiben keresi a szabad teret. Az eredendő pesszimizmuson azonban áttör a „csakazértis” reménykedés hangja” - írja róla Iby András. Tüskés Tibor Kölcsey borús hangú költeményeiben és Vörösmarty néhány művében véli meglelni Pék „termékeny pesszimizmus”-ának gyökereit. A diszharmónia hírét hozó merész összetételeit emeli ki nagyon találóan Lőrinczy Huba. A közelmúltban eltávozott Fodor András véleménye szerint Pék alkotói stílusának Pilinszkyéhez közelítő jellemvonása „a zárt formákba, kifeszített strófákba fogalmazás, az extatikus felhang, a biblikus víziók, a tragikus előérzet jegyében. Sajátos himnikus felhangot tud adni a szavaknak, s képes a panteisztikus látomást közvetlenné, szorongatóan bensőségessé tenni”. Mindezek után tegyünk kísérletet a versek burkának felfejtésére: vajon milyen hangulatokat, mondanivalót tartalmaz a Havak tánca, s hoz-e valami újat, megdöbbentőt Pék Pál költői kútjának mélységeiből? A könyv felszínéről a tartalmi mélységek felé közelítő olvasót a Határ Győzőtől választott mottó fogadja: „már minden ábrázat elvonult”. Ne is csodálkozzunk tehát, hogy az Artner Margit illeszkedő grafikáival elválasztott versblokkok ellenére tagolatlannak tekinthető anyag az Arccal a Semminek című szonett-csokorral indul. A szellemi létválság képét a valós történtek borzalma ugyan utalásszerűén vetíti ki csupán, de ebből a tényből pontosan kiérezhető, hogy egyetemes gondolkodá
