Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gajdó Ágnes: Mozaikkockák Baka Istvánról
44 Új Dunatáj 1998. június Gajdó Ágnes „...lapozz föl engem és leszek” MOZAIKKOCKÁK BAKA ISTVÁNRÓL- Emlékek és gondolatok -1. Baka Istvánt a Kincskereső-táborban ismertem meg. Édesapám révén már első osztályos korom óta részt vettem az irodalmat szerető és az igazi kincset kereső diákok nyári összejövetelén. A pihenés és szórakozás mellett verset, mesét írtunk, színdarabot adtunk elő, helyzetgyakorlatokkal tökéletesítettük kommunikációs képességeinket. A sport sem maradhatott ki a programból. Akkor és ott ismertem meg Szeged nevezetességeit, Szeged irodalmi múltját. Akkor és ott találkoztam először a Tiszatájjal és a többi irodalmi folyóirattal, a Kortárssal, a Jelenkorral, az Alfölddel és a Forrással. Akkor és ott hallottam először Baka István költészetéről. Nem értettem a verseit, de hát ő nem is a 10-14 éves korosztálynak írt. Később az ismerős név felidézte a nyári élményeket, emlékeket, és egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam a Baka-műveket. Magam előtt láttam szakállas-szemüveges arcát, a tőle elválaszthatatlan füstös-fekete pipát, és megpróbáltam elképzelni, hogyan dolgozik, hogyan is születik tollából a vers, a próza. Érdekes, hogy akit ismerünk, akivel beszéltünk, annak az alkotásait más szemmel nézzük: talán kritikusabbak vagyunk, de mindig sokkal személyesebbnek érezzük a versbe vetített vallomását. 2. 1993-ban felvételi előkészítő táborban vettem részt. Felkerestem Baka Istvánt a Kincskereső Szerkesztőségében. Akkoriban jelent meg a Jelenkorban a Változatok egy gyermekversre. A vershez a következő megjegyzés tartozik: „Az idézett két sort Svetics Ildikó, egy akkor 13-14 éves, előszállási kislány írta az 1977. évi Kincskereső-táborban.” Kért, hogy vigyem el Ildikónak, lévén magam is előszállási. Megtettem. Amikor felvettek a szegedi bölcsészkarra, első utam ismét a Kincskereső Szerkesztőségébe vezetett. Üzenetet vittem Baka Istvánnak. Akkor tegeződtünk össze, s megígértem, hogy a lakásán is fölkeresem néhány írásommal. Látogatásomkor készült az Egy csepp méz. Az írógépből húzta ki a papírt. Felolvasta. Felejthetetlen élmény, ahogyan Baka verset olvasott. Most is ugyanaz a hangsúlyozás, ugyanaz az értelmezés „ugrik be”. - Kávéval kínált, ő maga pipára
