Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Szigeti Lajos Sándor: "Iszonyú mindegyik angyal"(?)

Szigeti Lajos Sándor • „Iszonyú mindegyik angyal”(?)

35

kalipszis szakácskönyvéből című ciklusban, ahol a címadó triptichon is hasonló képzetekre épül, különösen a második darabja, amelyben újra szerephez jutnak az angyalok: „Zörög a fény, az égi sztaniol. / Bontogatják a megavasodott / bonbont - a Földgolyót - az angyalok, / nyáluk csurog, s kialszik a Pokol // egy percre, - ámde máris újralobban / s cukortól kéken ég a kárhozat / (mint akta új lapján az áthozat), / olt s szít az édes nyál, ha tűzbe pottyan.” (Ellentettjei e versek azoknak, amelyekben az Isten vagy az istenek mintegy felzabálják az embert, egy egyetemes étlap kínálataként, mint a Szaturnusz gyermekei látomásában vagy a „szakácskönyv” első darabjában, amely felépítésében az Örökséget emlékeztet, hiszen itt is „az Isten téli szájában megyünk”, itt is „homorún borul fölénk, mint szájpadlás, a menny”, a különbség azonban jelentős, mégpedig az, hogy itt nem mi osztozunk az Isten testén, hanem épp mi vagyunk az „ínyencfalatok”. Mindehhez hozzátehetjük, hogy egy sajátos intertextualitás nyomait itt is felfedezhetjük: Baka minden bizonnyal akkor találkozhatott e képzetekkel, amikor Bellmant fordított és rajta keresztül megismerked(he)tett az óészaki eredetmítosz, a skandináv mitológia idevonatkozó metaforakincsével: a mitologikus és hősi énekek világával, a Grimmír-énekkel, amely szerint Ymir óriás a világ első, emberszabású őslénye, leszármazottai az áz istenek: Ódin, Tór, Löki (hasonló elképzelésekkel más - déli és keleti - mitológiákban is találkozhatunk). A skandináv mitológia szerint Ymir feláldozásával, testének feldarabolásával jött létre a földi világ (leszármazottai áldozzák fel):

„Ymir húsából hasították a földet, véréből vették a tengert, hegyekké csontját törték, hajából csomóztak erdőt, eget koponyája karit.

Szempilláiból alkották a szíves hatalmak Emberhont az embert laknak, háborgó felhőket habartak agyvelejéből, létével lettek mindenek.”

(Edda. Óészaki mitologikus és hősi énekek, szerk. nyersfordítás N. Balogh Anikó, Ford. Tandori Dezső. Európa, Bp.1985. 40-41. vers.) Mindez talán elfogadható, csakhogy fölmerül a kérdés: Baka Örökségében a keresztény Isten képzete jelenik meg, hiszen az elsők, akik „áldozatnak” tekintik az Urat, éppen a keresztény mito