Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Sarkady Sándor: Versek (Ártatlanoknak nem jár bűnbocsánat; Szilveszter-éj)
12 Új Dunatáj 1997. május SZILVESZTER-ÉJ Szilveszter-éjjel jöttem át a téren, A templom tornyán fehér takaró - S a lépcsőn, ahol nyáron veled ültem, Most lámpafényben szikrázott a hó. „Szép ez a templom - csendült meg a hangod -, Szeretem nagyon. Kívülről.” - „Igen,- S mondtam tovább, ahogy te mondtad egyszer Barokk pompája bent már idegen.” Halkan nevettél: „Jól tudod a leckét.” „Tudom tovább is.” - „Mit tudhatsz, lovag?” „A gót ivek szeplőtlen szárnyalását Szereted benne: lélekmadarad”, S lecsókoltam egy hópelyhet a szádról. Elhúzódtál: „Van mérték, ne feledd”, De ingem alá bujtattad szelíden, Hogy melengessem, fázó kezedet. Az Idő szórta szárnya tollpihéit, Petárdát dobtak vidám mulatók, Álltam a régi téren egymagámban - Összeértek az óramutatók. így talált ránk a pillanat, amely Nem volt, nem lesz - és sose múlik el.
