Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Sáli Erika: Buda Attila: A Babits család levelezése
Sáli Erika ■ Buda Attila: A Babits család levelezése 69 lékszálak ők, hanem fő motívumok egy nagyívű történetben, hiszen Babits Mihály életében fontos szerepet töltöttek be. Épp ilyen lényeges ismernünk a távolabbi hozzátartozókon kívül a közeli ismerősök körét: Benczelits Erzsébetet, Kelemen Auróra közeli barátnőjét, akinek lánya Dienes Valéria néven vált ismertté, vagy Länderer Elza Margitot, akit Babits Angyal tekintett lélektársának. Kilétüket már csak a levelek jobb megértése végett is tisztázni illett. A bevezetés egyik érdeme, hogy a legpontosabban közli a neveket. Ez azért lényeges, mert még a hosszabb ideje Babits-kutatással foglalkozók közt is akad, aki bizonytalanul mozog a becenevek, intimebb, familiárisabb megszólítások útvesztőjében. Valószínűleg kevesen tudják, hogy Kelemen Auróra a Paulina Eufrozina, Babits apja pedig nemcsak a Mihály, hanem az István keresztneveket is viselte. A filológiai tanulságok mellett képet kaphatunk a kisvárosi társasági életről — Szekszárd és Pécs jelentette a két nagy família döntő életterét —, a műkedvelő előadások, nőegyleti bálok, farsangok, korcsolyázások és fürdőzések világáról, a szekszárdi tanintézetek légköréről (az iskolákról, ahol Babits Angyal tanított, illetve ahol Babits István tanult), Babits és édesanyja gyerek-szülő kapcsolatáról. A bevezető természetesen, műfajának megfelelően, „csupán” tévhiteket oszlat el, kedvet ébreszt a levelek böngészéséhez — ezt a szerepét azonban tökéletesen betölti. A kötet következő fejezetét a Levelezéstörténeti kiegészítő képezi. Itt Buda Attila olyasmire vállalkozik, amire a híres írók levelezésének kritikai kiadását megelőzően elengedhetetlenül szükség van: a levélműfaj meghatározására. Ezeket a bekezdéseket örömmel és megelégedéssel olvashatják mind az irodalmárok, mind a történészek. Az üzenetváltások irodalmi múltja mellett egyetemes és magyar levelezéstörténetet tarthatunk a kezünkben. A szokásvizsgálat társadalomtörténetté duzzad, sőt szociológai, néprajzi tanulságokkal is szolgál: főképpen a századforduló asszonyainak, leányainak társadalmi helyzetéről, megítéléséről, szerepeiről tudunk meg olyan alapvető információkat, melyek ismerete nélkül számos levélbeli megjegyzés, félmondat érthetetlen volna a számunkra. Logikus sorrend, hogy ezután tanácsokat kapunk a gyűjtemény használatához. Szerénység és szakmai tisztesség jellemzi a szerzőt, amikor felsorolja, mit ne várjunk el a kötettől. Ne keressük benne Szekszárd vagy Pécs helytörténetét, Babits Mihály családjának teljes történetét, a költőnek szóló vagy általa írt leveleket; mert ezek a készülő kritikai kiadásban jelennek majd meg! Dicséretes, hogy a teljes formai hűség helyett, mely gyakorta olvashatatlanná tenné a szöveget, az akadémiai helyesírást vette alapul a közlés során — természetesen a neveket, idegen kifejezéseket, nyelvjárási formákat eredeti írásképükben megtartva. A munka értékei közt tarthatjuk számon, hogy takarékosan bánik a papírral, s az olvasókat intelligensnek tekinti; vagyis a gyakran ismétlődő neveket nem jegyzeteli, hanem egy helyütt, egyszerre foglalja össze a velük kapcsolatos tudnivalókat. Ez a gazdaságosság jellemzi egyébként a levelek bemutatását is,
