Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

igazán - hadd teljen kedve!” A kapcsolat árulkodóan egyoldalú, mégha a férfias fölény leplezni próbálja is. Ilyen előzmények után bontakozott ki a Flóra-szerelem.

Egy héttel az első találkozás után József Attila feleségül kérte Flórát. „A költő szerelme szalmaláng” olvasható az egyik versben, de ezt a fellángolást a Flóra-versek lírai mélysége hitelesíti. Illyés Gyuláné így idézi fel akkori énjét: „Eddig az időpontig a vele való viselkedésemért nem érhet semmi vád, a legérzékenyebb lelkiismerettel vizsgálva sem. Nem vezettem félre egy szemernyit sem, egy hanggal, egy pillantással sem. Megmondtam neki, megbecsülést, rokonszenvet, barátságot érzek csak iránta. Követtem el később hibát, bíztattam azon túl, mint ami igaz érzés volt bennem iránta? Nem. Sőt. Kezdettől igyekeztem ismeretségünk elmélyítését elhárítani vagy legalább lassítani. Egy visszaemlékezés persze nehezen tudja elhárítani az önigazolás késztetését, utólagos magyarázatot találva érzéseknek, döntéseknek. A Flóra-ciklus lírai hősnője azonban a hirtelen és egymást erősítő vallomásokból összeálló ostrommal egy polgári ideát, a házasság lelki-testi erkölcsét állítja szembe, aligha hiteltelenül.

A kapcsolatot március-április folyamán a rendszeres találkozások erősítették, a szerelem legboldogabb szakasza ez, amit nemcsak a visszaemlékezés, hanem a dokumentumok, a versek is tanúsítanak. Áprilisban az esküvőt tervezik, s a kiteljesedésnek Flóra betegsége állít gátat. A vállalás dillemáját a külső tényező, a betegség erősíti fel. „Azt már tudtam - éreztem, milyen erősnek, önfeláldozónak, egészségesnek kell lenni annak, aki József Attila mellé akar állni és nyugodttá, munkabíróvá kívánja - próbálja tenni őt. A betegségem előtt mindinkább azt éreztem, vállalnom kell.” A történetben épp ekkor bukkan fel Illyés Gyula is. A visszaemlékezés egy korábbi ponton már utal személyére, amikor a férjhez menés esélyeit taglalja: „Az én társaságomban nem ismertem olyan férfit, akiről azt éreztem, hogy életre szólóan tudnék vele élni... Azazhogy néhány hónappal azelőtt (1936 decemberében) találkoztam egy nagyon rokonszenves férfival. De az a férfi nős volt. Morális felfogásom alapján tehát: eleve reménytelen, gondolni sem gondolhattam rá.” A kórházi ápolás utolsó napján, május végén Illyés meglátogatja Flórát: „Csak most tudta meg - előző nap - hogy beteg vagyok, azt hitte »élem a világom«. Olvasta József Attila verseit. Tények vannak bennük: »Flóra szeret«. Flallgattam, ő tapintatosan töb7