Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,

Ékes párták, leesni áhitók.

Papi-beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül.

Mily pompás vonulásuk a dombon.

Óh, tempós vonulás, állandóság,

Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

S reám nyilaz a nyugtalanság:

Leány-szemek, Sorsom szemei,

Szemek, melyekben rózsás, húszéves,

Vidám kamasznak látom magam,

Szebb szemek minden volt szemeknél S bennük végképp megpecsételtetett Az én örök-bús ifjúságom:

Vonzódás, drága űzetés,

Csapongás a végső csapásig S imádkozva nézni e nagy szemekben Magamat és mint vagyok bennük.

Csönd, június van a szivemben,

Atalvonult templomi népség Belém költözött áhítata S e percben a Kalota partján Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

Még a háború előtt, de már 1914-ben született ez a költemény. Ady bejáratos a romantikus csúcsai Boncza-kastélyba. Egy alkalommal Bertuka és a költő, a nagymama társaságában, kikocsiztak a közeli, festőién szép Kalotaszentkirályra, a közös rokonhoz, egy földbirtokos családhoz. A vidék, Kalotaszeg, a Kalota és a Körös völgye a magyar néprajz élő múzeuma: a sajátos díszítésű porták, a páratlanul gazdag öltözékek évszázadok folklórhagyományát őrzik - ma is.

A kazettás mennyezetű, református templom egy dombtetőn áll vakító fehér falaival. Mikor Adyék megérkeztek, az emberek éppen istentiszteletről jöttek kifelé. Az első versszak ezt örökíti meg. Az Ady-költészetben ritka impresszionisztikus képek ezek, de akár egy szociografikus mű szövegébe is illeszthetnénk a sorokat. A nyüzsgő tömeg, a vibráló táj, a megannyi szín mozgalmassága ellenére is békességet áraszt. „Biztosság, nyár, szépség és nyugalom” - ez az, ami oly annyira hiányzott a zaklatott életet élő férfinak.

Tudjuk, ez a megkapó, emlékrögzítő vers ott született frissiben a rokonok öreg kertjében. Mondják, a költőnek nem is kellett sokáig félrehúzódnia a társaságtól.

10