Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

szagú helyiségében született. Az Operaháztól pár lépésnyire lévő vendéglő éppen akkoriban kapta meg a rendőrfőkapitánytól az engedélyt, hogy éjjel-nappal nyitva tartson. Nyomdai betűszedők, színházi díszletmunkások, artisták, újságírók ugrottak be ide egy tányér bablevesre, egy pohár sörre vagy borra. A néhány, függönynyel leválasztott, úgynevezett szeparéba azok ültek be, akik hosszasabban kívántak diskurálni, netán adósok voltak egy cikkükkel a szerkesztőségnek, esetleg egy verssel önmaguknak.

A mondatértékű cím akaratlanul is bibliai asszociációkat kelt. Tudjuk, a vízen járás Jézus privilégiuma, a bárkából kilépő, de kicsinyhitű Péter is abban a szempillantásban merülni kezdett. Most azonban rossz nyomon indulnánk, ha az Újszövetség híres epizódját hívnánk segítségül az Ady-vers értelmezéséhez.

Költőnk ugyanis másfajta irodalmi toposszal kereskedik. A hajó régóta szinte sablonja az egyetemes költészetnek. Már sorolhatóak is a példák Horatiustól Rimbaud-ig, Berzsenyitől Adyig. Szabad vegyértékekkel rendelkező, igen nagy affinitású motívum. Ady hajó-képe mindétig mozgalmas, vízi alkalmatosságát itt valósággal hajszolja: „Röpülj, hajóm”. A nyomaték kedvéért és költői kellék gyanánt, minden versszak harmadik sorában ismétlődik, azután ehhez kapcsolódnak az újabb és újabb lehetőségek, az „újhorizonok” (sic!). Ady utolsó kötetében egész ciklust tölt ki kedves motívuma: „Tovább a hajóval”.

Az „új” mint jelző hatszor szerepel jelen költeményben. A mára már demoralizálódott melléknév Ady szövegösszefüggésében még eleven, életerős, „mégis új”. Nem lehet véletlen, hogy a nyitó és a befejező költemény is ezt a kifejezést erőlteti. Ennek mintegy szinonimája itt a jelképpé magasztosuló „Holnap”. Nem, ez még nem a későbbi nagyváradi antológia címe, ez Ady jövőképének szimbóluma. S ehhez a jövőhöz már nem kellenek a megkopott „álmok”, a semmitmondó „szürkék”.

„Ady első »új« kötetében, az Új versek címűben egy prológus és egy epilógus közé fogja az ő új verseit - írta Földessy Gyula, az irodalomértő jó barát. - Mindkét vers programos hangoztatása az Idő parancsának. »Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival«, így harsog az új nagy költői tárogató a bevezető versben, s a befejezőben, melyben a Holnap hőseként énekli meg magát, új horizontok libegnek elébe a minden percben új és félelmetes Élettel, az új kínokkal, titkokkal, vágyakkal, meg nem álmodott álmokkal, s magából az egész kötetből hökkentőén áradt ki az új Idők új lelke.”

Már a kortársakat is magával ragadta elemzett versünk energiától duzzadó jelképe, és mintegy természetes, hogy Csorba Géza szobrászművész szintén a „Röpülj, hajóm” gondolatát emelte ki reliefjére, amelyet 1937-ben emléktáblaként helyeztek el az Andrássy úton, a Három Holló egykori épületének kapualjában.

SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI

Várni, ha éjfélt üt az óra,

Egy közeledő koporsóra.

3