Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

szagú helyiségében született. Az Operaháztól pár lépésnyire lévő vendéglő éppen akkoriban kapta meg a rendőrfőkapitánytól az engedélyt, hogy éjjel-nappal nyitva tartson. Nyomdai betűszedők, színházi díszletmunkások, artisták, újságírók ug­rottak be ide egy tányér bablevesre, egy pohár sörre vagy borra. A néhány, függöny­nyel leválasztott, úgynevezett szeparéba azok ültek be, akik hosszasabban kívántak diskurálni, netán adósok voltak egy cikkükkel a szerkesztőségnek, esetleg egy vers­sel önmaguknak. A mondatértékű cím akaratlanul is bibliai asszociációkat kelt. Tudjuk, a vízen járás Jézus privilégiuma, a bárkából kilépő, de kicsinyhitű Péter is abban a szempil­lantásban merülni kezdett. Most azonban rossz nyomon indulnánk, ha az Újszövet­ség híres epizódját hívnánk segítségül az Ady-vers értelmezéséhez. Költőnk ugyanis másfajta irodalmi toposszal kereskedik. A hajó régóta szinte sablonja az egyetemes költészetnek. Már sorolhatóak is a példák Horatiustól Rim­­baud-ig, Berzsenyitől Adyig. Szabad vegyértékekkel rendelkező, igen nagy affinitá­­sú motívum. Ady hajó-képe mindétig mozgalmas, vízi alkalmatosságát itt valóság­gal hajszolja: „Röpülj, hajóm”. A nyomaték kedvéért és költői kellék gyanánt, min­den versszak harmadik sorában ismétlődik, azután ehhez kapcsolódnak az újabb és újabb lehetőségek, az „újhorizonok” (sic!). Ady utolsó kötetében egész ciklust tölt ki kedves motívuma: „Tovább a hajóval”. Az „új” mint jelző hatszor szerepel jelen költeményben. A mára már demorali­­zálódott melléknév Ady szövegösszefüggésében még eleven, életerős, „mégis új”. Nem lehet véletlen, hogy a nyitó és a befejező költemény is ezt a kifejezést erőlteti. Ennek mintegy szinonimája itt a jelképpé magasztosuló „Holnap”. Nem, ez még nem a későbbi nagyváradi antológia címe, ez Ady jövőképének szimbóluma. S eh­hez a jövőhöz már nem kellenek a megkopott „álmok”, a semmitmondó „szürkék”. „Ady első »új« kötetében, az Új versek címűben egy prológus és egy epilógus kö­zé fogja az ő új verseit - írta Földessy Gyula, az irodalomértő jó barát. - Mindkét vers programos hangoztatása az Idő parancsának. »Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival«, így harsog az új nagy költői tárogató a bevezető versben, s a befejezőben, melyben a Holnap hőseként énekli meg magát, új horizontok libeg­nek elébe a minden percben új és félelmetes Élettel, az új kínokkal, titkokkal, vá­gyakkal, meg nem álmodott álmokkal, s magából az egész kötetből hökkentőén áradt ki az új Idők új lelke.” Már a kortársakat is magával ragadta elemzett versünk energiától duzzadó jel­képe, és mintegy természetes, hogy Csorba Géza szobrászművész szintén a „Rö­pülj, hajóm” gondolatát emelte ki reliefjére, amelyet 1937-ben emléktáblaként he­lyeztek el az Andrássy úton, a Három Holló egykori épületének kapualjában. SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő koporsóra. 3

Next

/
Thumbnails
Contents