Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

Mindezen felül hat az egykori és mai olvasóra a végtelenül leegyszerűsíthető tanulság: nem szeretünk elég jól. Tógyer mentsége talán még lehetett, hogy azt hihette, Jóska farkaskoldus, amiről Ipolyi Arnold írja Magyar mythologia című könyvében: Juhászokból vált farkasok, különösen az uraik által életükben megsértett, elnyomott juhászok, vagy juhász által sanyargatott bojtárok, kik azután holtok után, mint dühöngő farkasok szokták magukat megbosszulni”. Nekünk már nincs ilyen mentségünk, a novella születése óta eltelt száz esztendő a szeretet iránti bizalmatlanságunkat igazolta, s minden korosztály tapasztalata az az igazságtalanság, amit Tógyer tesz, de amit mi is teszünk. A novella után a bennünk ható katarzis ezért oly elemi és egyetemes, a megélt és kiélt fájdalom megkönnyebbülése.

10