Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

Tolnai Lajos

A TÓGYER FARKASA

Nagy kutyaugatás verte fel a kastély udvarát. A cselédek otthagyták munkájukat, és mindenik az istálló felé szaladt.

— Mi az? Tolvaj? Már megint? — kiáltott le a kastély ura, egy csinos, barna körszakállas fiatalember. — Az a gaz Német János lesz. Mit lopott? Hozzátok ide.

Mert a cselédek csak azt hallották a zajban, hogy hozzátok ide, egy juhászember vezette is a bűnöst.

— Mi az ördög, te Tógyer, mit rejtegetsz te a bundád alatt?

— Farkaskölyök, nagyságos uram — visított egy cselédasszony.

— Farkas? Lássuk.

És a nagyságos úr leszállóit a verandáról.

Egy karcsú, nyúlánk farkaskölyök vetette villogó szemeit az uras ágra.

— Mit akarsz ezzel a farkassal, Tógyer? Te, ez veszett egy állat.

— Nem az, nagyságos úr, szelíd ez, mint a bárány — szólt a juhászember, s leemelte nehéz, zsíros kalapját.

— Ajándékba hoztad?

— Nem én, csak eljött velem, és kísér mindig, mint a kutya.

— No hát, ezt a bestiát agyonütöd.

— A világ minden kincséért sem. Fölnevelem.

— De akkor nem maradsz nálam, Tógyer.

Egy darabig nézett urára a juhász, s aztán lassan, vontatva mormogá:

— Feleségem is meghalt, a két gyermekemet is elvitte a himlő, nekem most már ez mindenem.

— Te bolond, de ha ez megnő, a bárányaidat, juhaidat, az egész nyájamat felfalja.

— Nem teszi. Ugye nem teszed, Jóska?

És a paraszt meghúzogatta a szép állat hosszú füleit.

A farkas e kedveskedésre felkúszott a juhász mellére, s nyalni kezdte az orcáját.

— Hogy az Isten verje meg — suttogták nyihogva-vihogva a cselédek, főképp az asszonyok, kik nem tudtak betelni egy igazi farkas nézésével.

— Tógyer—fordult az uraság a juhászhoz —, ezt a fenevadat nem tarthatod meg. Farkas csak farkas marad, a végén tégedet is megöl. Ezer példát tudok rá. Lehúzzuk a bőrét, Vencel kitömi.

— Nem, nagyságos uram — nem adom semmiért.

— Akkor megválunk egymástól, Tógyer.

— Nem bánom.

— Nem bánod? Itt hagyod a jó helyedet?

— Ha másképp nem maradhatnék.

— Semmiképp sem.