Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Péter László: A szellem és a szerelem
26 Új Dunatáj 1997. december alkotó szellem jelentésében látszik az elme szó A város peremén (1933) következő szakaszában: Míg megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent... Csillagszórószerűen ágazhatnának szét gondolataink most ebből a versszakból, ha ajózsef Attila rend szavának előfordulásait követnénk és vetnénk össze. Ám most nem az a célom, és a körkérdés határidejének rövidsége nem is teszi lehetővé, hogy összekeressem őket. Inkább arra folytatom gondolatmenetemet, hogy rámutassak: a szellem és a szerelem József Attiláéval közös értetemezésben előfordul Babits költészetében is.10 Mint különös hírmondó... (1930) című versében a balga emberi faj hitványságán tépelődik: nem nyughat, elrontja a jót is, százakon át épít, s egy gyermeki cívakodásért újra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és a konok isteneket vakítva lobogjon az égig szellem és szerelem -Aligha lehet vitás, hogy Babits és József Attila tökéletesen azonos értelemben használja e főnévpárost.11 Az emberi teljességet értik rajta. József Attila már ifjan így jövendölte meg a nagy embert, a jövendőférfiakat: Ok lesznek az erő és szelídség... s amely kezükkel simogatják gyermekük fejét, ugyanavval kifacsarják az érckövekből a vasat és minden fémeket. (Tanítások, 1923) Érzelem és értelem: simogatják gyermekük fejét, és tudásukkal előbbre viszik az emberi fejlődést, szolgálják a műszaki, gazdasági, társadalmi haladást. Bizonyára nem véletlen, hogy az Ars poetica e sora az egyik tisztázott kéziraton még így szerepelt: a munka és a szerelem! A tudás, a szellem és a munka József Attila gondolkodásában ugyanannak a lényegnek más-más oldala. Eldönthetetlen, mennyire tudatosan élt e szópárossal József Attila: a számos Babits-reminiszcencia azt valószínűsíti, hogy szándékosan vette át Babits fogalomkettősét. A Mint különös hírmondó... először a Pesti Napló 1930. október 12-i számában jelent meg; utána a Versenyt az esztendőkkel! (1933) című kötetben. József