Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Móser Zoltán: József Attila: Klárisok
József Attila legszebb sorai 17 Móser Zoltán József Attila: Klárisok Több képről, egy szokatlannak tűnő, de mégis ismert szerkesztésmódról, s az egyik legszebb „kettős strófáról” Nehéz nekem a legszebb József Attila sorról vallanom. Ha azt kérdeznék, hogy az egész magyar irodalomban melyik számomra a legszebb, a legmegdöbbentőbb, erre könnyen válaszolnék. De József Attila versei közül egyet, abból egy strófát és egy sort kiválasztanom szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Mert voltak évek, amikor csak ez a két sor jutott eszembe, s ezt dúdoltam: „Mért görbül kicsikém a szád? / új inget gondolok reád...” Húsz évvel ezelőtt s újabban megint: „Aki szegény, az a legszegényebb...” De talán a következő két-két sor vetekedik bennem a legszebb jelzőért: „A semmi ágán ül szívem, / kis teste hangtalan vacog...” illetve „Karóval jöttél, nem virággal, / feleseltél a másvilággal...” Annyira bennem élnek, olyan súlyos tömbként, hogy nem nagyon tudok velük mit kezdeni: honnan is kezdjem a magyarázatot. Ráadásul az elsőt oly mélyen filozofikusnak tartom, hogy ez nagy bölcseleti jártassággal rendelkező verselemzőre vár. Ugyanakkor volt elképzelésem arról, - a mottóként használt - közismert négy sor kifejtésről, ami a Medvetánc című kötet élén szerepel: „Aki dudás akar lenni...” stb. De erről már kétszer írtam, újra ismétlése csak másolási gyakorlat volna. A sok nem után egy mellett, mégha nehezen is, de határoztam. A Klárisokiól van szó, amelyről már régóta készülök írni. A Klárisok József Attila azon versei közé tartozik, amiben én egyetlen sort kivéve (Rózsa a holdudvaron) semmi szürreálisát nem találok. Sőt, annyira reális, mint a Holt vidék, vagy Derkovits festményei, amelyekkel - joggal - szokás párhuzamba állítani József Attila verseit. Akkor mi adja különlegességét, ami miatt annyian felfigyeltek eddig s ezután is így lesz bizonyára. Az egyik, amit észrevettem a forma: dalra, a népdalra hasonlít, de párhuzamait ott hiába keresnők. Ugyanis ez magacsinálmánya már. A másik, amiről itt kívánok szólni az a vers tiszta vizualitása - innen azután a nominális stílus, innen ered az igék hiánya! -, és a műgonddal megszerkesztett felépítés, amely pontos párhuzamokra és az ellentétekre épül. De - így volt annak idején is -, már maga a cím is figyelmet keltő. Nem emlékszem, hogy valaki is írt volna arról, hogyjózsef Attila honnan vette ezt a nem közhasználatban lévő fogalmat, címet. Azért is említem meg ezt, mert én, bár hagyományőrző székelyek között nőttem fel, soha nem hallottam: az első találkozásom a szóval József Attila verse volt. Van egy olyan érzésem, hogy Szegeden, egyetemi évei alatt találkozott ezzel a különleges ízű kifejezéssel, vagy a régi magyar irodalmi olvasmányai,
