Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám
Tisztelt Olvasó! Ez évi utolsó számunkat József Attila költészetének szenteltük. 60 éve, hogy a balatonszárszói állomáson egy tehervonat örökre véglegesítette a művek sorát, s visszaigazolta a költőnek azt a szomorú, önironikus jóslatát, amely értelmezte a megérkezését, a befogadását. „E föld befogad mint a persely. ” Most, több mint félévszázad távlatából, túlélve egy-két „igazi” József Attilamagyarázatot és divatot, nem csak arra voltunk kíváncsiak, meglelte-e hazáját aköltő, hanem hogy melyik költő. Azaz, milyen olvasata él ma verseinknek, s mely műveit olvassák legszívesebben. A „József Attila legszebb sorai” összeállításunk a magyar irodalomtudomány és szépirodalom jeles képviselőinek vallomásait, értekezéseit tartalmazza, amelyek megrajzolnak bizonyos olvasatot, olvasatokat. így látják ők József Attilát. Ezután Önökön, olvasókon a sor. Tisztelt Olvasó! Jelen számunk némiképp karcsúbb a megszokottnál. Igaz, a korábbiak teltebbek voltak, s reméljük, nemcsak mennyiségileg. Most viszont karcsúsodunk, hisz költségvetésünk jogai sérthetetlenek. Reméljük, a jövő esztendőben a kultúráé, a művészeté is az lesz. Ha az újabb adóztatásokat túléljük. Bízzunk benne! Minden olvasónknak szerencsés, boldog és reményteljes új esztendőt kívánunk. A szerkesztőség
