Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 3. szám - SZEMLE,KRITIKA

Szemle

77

EGY TRANSZSZILVÁNAMERIKAI ÚTITÉRKÉP

(KOVÁCS ANDRÁS FERENC: JACK COLE DALOSKÖNYVE)

Jelenkor kiadó, Pécs, Polisz Kiadó, Kolozsvár, 1996.

Kovács András Ferenc szinte megjelenésével egy időben a magyar irodalmi kánon csúcsaira hágott, amiben nem mellékes körülmény az, hogy sokféle értelmezési stratégiának kitehető, de a nem hivatásos olvasás számára is gyümölcsöző lehet. Ezen utóbbi esetben KAF szövegei olyan szövetként tűnnek fel, amely valamit leplez és amely a problémában olvasás során gyorsan és örömteli módon foszlik szét, megmutatva a sokrétű, poétikai eszközeit magabiztosan használó, teljességet alkotó művészegyéniséget. Költészetének számtalan átjárhatósága van, de ez nem jelenti azt, hogy egy önmaga dolgát megnehezítő értelmezési kísérlet ne tehetné labirintusos szerkezetűvé. Olyan művekről van tehát szó, amelyek a Tengerész Herik intelmeitől és Jack Cole dalaiig széles skáláján válthatnak ki befogadást. Az intertextualitás problematikáját integráló elméletek által kialakított „szerzői egyéniség” és textuális „élettörténet” az új kötet megjelenésével egy új típusú karakterrel kell, hogy bővüljön. Azonban az Esterházy Bevezetés a szépirodalomba, és a későbbiekben a Garaczi Mintha élnél-nyomán felvetődött gyanú ezen művek posztmodern utáni posztba való deradikalizálódását illetőleg ebben az esetben nem igazolódik be, mivel éppenhogy az intertextualitás gazdagító, a posztmodern barokkos aspektusát képviselő szempontok helyett, a paratextualitás logisztikai ellentmondásait, paralogizmusait kell kihasználnunk. A költői szövegeknek itt nem az alkotáshoz, vagy a befogadáshoz köthető epológiai orientációja, hanem a performativ - nyelvjátékszerű jellegből adódó, a fordítás-átköltés-többnyelvűség-többotthonúság paralellizmusainak kérdésébe fejlődő tendenciája. Jack Cole daloskönyve egy USATranszszilvánia tengelyen kifeszülő, nyelvi lakhelykeresésről szóló, „zenés” útibeszámoló. Mindez egy többszörös paratextuális elbizonytalanítás keretén belül, amely már a kötet kézbevételekor megkezdődik: a fedőlap első látásra fineszesen hagyományosnak tűnik, de aztán az átköltő epilógusában megtudjuk, hogy KAF csak az átköltője a daloknak, a valódi szerző Jack Cole, eredeti nevén Jack Coleman. így a fedőlapon szereplő férfiarc, a blazírt, joint a szájzugban, Ray Ban-es, sildessapkás, borostás arc alá nyomtatott név (Kovács András Ferenc) az arc nevévé válik, míg ajack Cole daloskönyve csupán a sildes sapka feliratává. Az első fülszövegen Kulcsár Szabó Ernő méltató sorai KAF-ról, a költőről, alatta pedigJC rövid, lexikonszócikknyi életrajza szerepel, azzal a kitétellel, hogy: „Jack Cole soha nem létezett. Szenvedélyes életét örökre e dalok zárják magukba.” Ez a megjegyzés Jack Cole-t fiktív személlyé teszi, de nem zárható ki, hogy csak arra vonatkozik, hogy JC álnév, méghozzá Jack Coleman álneve (Jack Cole elkárhozása című prózai szövegből megtudhatjuk, hogy Jack Cole és Jack Coleman, a két JC viszonya koránt-