Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Simsay Ildikó képei
Próbáljunk meg belépni, lépjünk be egy Simsay-kép terébe. A társaságok és beszorítottságok furcsa, együttes érzete vehet rajtunk erőt; az e közeghez való eszeveszett ragaszkodás, és az ettől való elrugaszkodás hihetetlenül erős vágya, kényszere egyszerre hajthat. Egy hideggé, rideggé alakult, lecsupaszított világ alakjaiként, megtestesített jelenségeiként mozoghatunk a Simsay-térben, ahol a szorongás, a magány, a bezártság és a bezárkózás az úr, ahol ismeretlen eredetű, vagy sejtetten ismert, lappangásszerűen terpeszkedő pszichikai félelmek teremtik meg az alaphangot, az atmoszférát. A Simsay-képtér: a rejtélyes nyugtalanságok tere. Expresszív, látomássá alakított, szürreális árnyalatokkal átszőtt életképeiben, csendéleteiben, figura-idézéseiben, és portréiban, s a nonfigurációba hajló folt- és vonalkonstrukcióiban - amelyekben, amelyek révén mindig megbillen a hagyományosnak minősíthető műfaj-keret - űzött alakok. Az elődök, a szellemi ősök nagymesterei sorában Munch, Vajda Lajos, Ámos Imre művei idéződhetnek elénk. A festőnő minden ecsetvonásában zaklatottság, túlfeszítettség munkál, a motívumokat a realitásokat álomszerű látomássá való transzformálásának metódusa élteti. Az érzékeny koloritú, a bársonyos finomság és az élénk fellobbanássá váló árnyalatok között mintegy tétovás színvilággal szervezett kompozíciók titkait kutatva az interpretátorok minden bizonnyal azt a központivá érő kérdést fogalmazzák majd meg - megpróbálván összegezni Simsay Ildikó művészetének tanulságait, összevetvén e jelenséggé érő festészetet a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek könyörtelen valóságával -, hogy a festő talán azt kereste, mikor és miért éled fel az emberben valami állatias rémület, s hogy mi váltja ki mégis-mégis a szeretetéhséget e szeretetnélkülivé pusztított világban. A Folyamat Társaság szervezője, az egyik legaktívabb művész-munkása, Simsay Ildikó ma már nem folytathatja rendkívüli lelkesedéssel végzett tevékenységét: a Társaságnak nélküle kell tehát továbbvinnie azt az örökséget, amelyet ez az életmű szimbolizál. Simsay Ildikó szolnoki emlékkiállítása, a Folyamat Társaság szolnoki bemutató tárlata e szomorú, de továbbmunkálkodásra ösztönző tanulságra való hivatkozással nyílott meg. Wehner Tibor
