Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Balipap Ferenc: 125 éve Dombóváron a vasút
68 Új Dunatáj 1997. szeptember gazdasági szigorral - felhívják a figyelmet), amelyet növekedése, gyarapodása közben kiépített. Hogy Dombóvár a várossá avatásakor csak egy nagy falu, azt lakói, polgárai és vezetői egyaránt jól látták és sokat hangoztatva ki is merték mondani. (S talán ennek realitása, igazi jelentése, jelentősége csak mostanában lesz igazán nyilvánvaló.) CSAKHOGY... Csakhogy mostanára mindaz, amit-nem nagyon túlzó képletességgel-avasát 125 év alatti idefuvarozásának is mondhatunk, tehát a várost, annak gazdasági, térségi, mindig külső éráktól kapott éltető, megújító impulzusait, az ezekhez idomulóan (tőlükfüggően) alakuló társadalmát - most mintha egyetlen fordított varázsütéssel eltüntette volna innen ez a legújabb rendszerváltozás. A MÁV válságban van, a dombóvár-tamási közti síneket már bontják, felszedik; Pécs és Komló bányászata összeomlott, az ércbányákat tömedékelik; a térségbeli szocialista mezőgazdasági nagyüzemekfelbomlottak, bizonytalanul vegetálnak a fuldokolva születő piacgazdaságban; a „dinamikusan” idetelepített ipar üzmei pillanatok alatt kimúltak, kongó hodályokká dermedtek. A helyi mezőgazdasági feldolgozóipart már korábban trösztösítették, ellehetetlenítették, felszámolták. Ami közel másfél száz év alatt felépült - szinte minden ledőlt, de legalábbis megingott. Munkanélküliek, szegények ezrei ténjerégnék, forgolódnak a „városban ” és „vonzáskörzetében ”. Nézik, hogy idegenek építik a gázt. 125 éve Dombóváron a vasút. 125 éve a vasúton Dombóvár... ... de az Intercity vagy nem áll meg, vagy már megfizethetetlenül drága annak, aki még benézne Pécsre.
