Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Solymár Imre: "Madár dalolt a kriptában"
54 Új Dunatáj 1997. szeptember kapuja... Székely Albert zenélő kútjának ez lett azután az első „világi nótája”.) A „magvető” alakja a fia, Mezei Alfonz. Ma is él, Bátaszéken. A két történeti kép-csoportot, melyet valójában így 150-160 esztendőnyi, azaz öt generációnyi idő választ el, Németh Kálmán szándéka szerint egyetlen kép, a Vili. stáció kapcsolja össze: 1848. „Negyvennyolcban hazajöttünk / Cirénei Simon lettünk.” Konkrétan Lenkey huszárjait ábrázolja a Kárpátok fenyőerdeiben, az utat bukovinai székely fiúcska mutatja. A szövegezés a történeti tudatukban meghatározó 1848-as kapcsolatra utal. Szőts Zoltán múzeumigazgató barátommal publikált történeti dokumentum szerint bukovinai székelyeink 1848-ban a magyar országgyűléshez fordultak: haza akarnak jönni! Szórványosan többen is harcoltak közülük a szabadságharcban. S tudjuk jól, Drusbánszky György pap, Göndöcs Lajos tanító mint „kompromittált 1848-as” került hozzájuk. - Most tehát amikor az ország ismét bajban, háborúban van, a II. világháború véráztatta évei kezdődnek, folynak, megjöttek, itt vannak, segítik vinni a keresztet. Mindezeket előrebocsátva, lássuk egészében a Székely Kálvária akkori időknek szóló üzenetét! A béköszöntő, identitást meghatározó stáció tehát: CSABA NYOMÁN INDUL A HAD VÉRZŐ CSILLAGJEGYE ALATT... A „vérző csillag” itt az üstökös. - További négy stáció ezután egyszerre utal a kereszténység felvételére, hűséges megtartására, a magyarság megőrzésére, de mint népcsoport, a „keresztcipelésre”, szenvedéstörténetre: ISTVÁN KIRÁJ (!) SZÉKELY NÉPE KERESZTET ÉPÍT ERDÉJBE (!) AKI A KERESZTET VÉDTE BUKOV HALÁLRA ÍTÉLTE MADÉFALVÁN VETTÜK VÁLRA MENEKEDÉNK MOLDOVÁBA KILENC ÉVIG OTT HUZGÁLÁNK OLÁH S TÖRÖK BÚS IGÁJÁT Ezek után jön a két „segítő”, Moldovától Bukovináig: HADIK ANDRÁS KESZKENŐJE KÖNNYŰINKET LETÖRÖLTE
