Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Solymár Imre: "Madár dalolt a kriptában"
52 Új Dunatáj 1997. szeptember Solymár Imre* „Madár dalolt a kriptában” A józseffalviak „Székely Kálváriá”-ja tárgytörténetéhez A telepítéstörténeti magyarázatot átszövi a misztika. Isten keze - mondják - megérintette Bukovina földjét. Négy ujjanyoma sorban négy bukovinai székely falu. Távolabb az ötödik, a nagy-ujjnál: Józseffalva. - így történt, így történhetett, hogy amikor a gőzmozdonyos világ jött, a vasúttól is távol estek... Nem így az áttelepülés után, 1941-től a Bácskában. Az új Józseffalva - Bácsjózseffalva-Nagyfény - az első állomás volt a Szabadka-Budapest vonalon. Utolsókból elsők lettek. Az állomás megújított épülete az otthont-teremteni igyekvő, a kék hegyeken túlról hazatért, hazájára talált bukovinai székelység berendezkedését demonstrálta. Legfölülre, az oromzati fülkébe Szent István faragott szobra került, az ugyancsak faragott árkádok ívei mögé 14 művészi kivitelű stáció - az elhíresedett Székely Kálvária -, oldalt pedig Székely Albert józseffalvi ezermester zenélő kútja, életnagyságú szobraival. Kezdetben hat dallamra programozva: Én kószálom..., Boldogasszony anyánk..., Holvagy István királyi..., Temetőkapuja..., Elindultam szép hazámból..., Látod-e babám?... S a legvégén mindig a Szózat, az, hogy „Hazádnak rendületlenül...” Mindezek együtt alkottak művészi egységet. Ezekkel avatták fel az új vasútállomást. Ezekkel üzent a bukovinai, józseffalvi magyarság az országnak, s köszönte hazatelepítőinek a hazakerülést. Szorongásai, félelmei ellenére. B. Csűrös Emilia Hadik András népe című korabeli ifjúsági regénye színes leírást ad a készületről: „...Mezei Domonkos most nem a mezőn dolgozik, hanem ott faragja Székely Albertékkel együtt a stációkat a Fa-faragó iskolá-ban. Az új állomás tizennégy stációját. Háromméteres hárstömbökbe faragják ki keserves szenvedésük történetét a bujdosástól kezdve hazaérkezésükig... Nagy munka ez és szép. Akkor lesz csak nagy ünnepe Józseffalvának, ha majd felszerelik ezeket a stációkat és felszentelik az állomást... Akkor majd nem Nagyfényen áll meg a vonat, hanem Józseffalva lesz az állomásuk neve...” 1943 novemberében a Szent István Társulat hetilapja, az Elet már így mutatja be az új állomás szépségeit: „Ez az állomás minden hazatérő székely büszkesége. Nemcsak az ő kezük alkotta az épület díszeit, de az ő kétszáz éves történetükből virultak ki azok a stációk, amelyek a váróterem falait ékesítik odabent. Háromméteres hársfatömbökben mennyi könny, vér, akarat, erő, hűség életképesség!” A „béköszöntő” tábla is ezt mondja: * Solymár Imre barátunk nevét nem tesszük gyászkeretbe. Nekünk nem halt meg: szelleme, lénye örökre velünk marad. A szerkesztőség.
