Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Bozóki András: A demokrácia feltételei és minősége
Bozóki András • A demokrácia feltételei és minősége13 nyegesen kisebb az esélye a demokrácia kialakulásának, mint ott, ahol az írástudók aránya eléri a 80-90 százalékot. Ebből a szempontból a posztkommunista országok kedvezőbb helyzetben vannak, az írástudás elég nagyarányú, köszönhetően annak, hogy volt egyfajta kommunista modernizáció, amely kiszélesítette az alapfokú oktatást. Ezért még Üzbegisztánban is legalább 80 százalékos az írástudók aránya. Mások nemcsak ezeket az alapmutatókat veszik figyelembe, amikor a demokrácia kulturális előfeltételeit vizsgálják, hanem a politikai kultúra állapotát, például, hogy képesek-e az ország meghatározó politikai erői a toleranciára, a kompromiszszumkészségre, az erőszakos konfliktusmegoldástól való tartózkodásra. Ezért többen alapvetőnek tartják az elitek szerepét a demokrácia megszilárdításában: olyan elitcsoportokra van szükség, amelyek egymást nem ellenségeknek, hanem demokratikus ellenfeleknek vagy versenytársaknak tekintik és feltételezik másokról, hogy azok éppúgy betartják a demokrácia játékszabályait mint ők. A forradalmat megvívhatják a tömegek, de a demokrácia intézményes kereteit az eliteknek kell kidolgozniuk. Az elitek jutottak a kerékasztal-tárgyalásokon azokra a megállapodásokra, amelyek a demokratikus törvényhozás és intézményes rend alapjait jelentették. S ha kérdéses volt is a kerékasztal-tárgyalásokon résztvett csoportok legitimitása, az általuk megalkotott rendszert Magyarországon nemcsak az akkori törvényhozás, illetve utólag a szabad választások legitimálták, hanem az is, hogy a tárgyalásokon résztvevő felek kölcsönösen betartották a döntéshozatal procedurális szabályait. Mert nem volt mindegy, hogy milyen törvények születnek. Nem volt mindegy, hogy feloszlatják-e a munkásőrséget, megteremtik-e a minden főbb politikai szereplő által elfogadható választójogi szabályokat és az új alkotmányt. Nem volt mindegy, hogy az új rendszer parlamentáris vagy prezidenciális lesz-e. És egyáltalán: hogy le tudnak-e ülni egy asztalhoz a felek és meg tudnak-e egyezni egymással a tárgyalások legfontosabb céljairól? Tehát az elvi kérdésekben tiszta álláspontot képviselő, de a gyakorlatban kompromisszumkereső és az alapkérdésekben konszenzusra jutni tudó elitek léte nagyon fontos a demokrácia és a demokratikus minták fenntartása szempontjából. Egy új demokráciában minden új törvény egy darabig precedenst jelent, nem véletlenül nevezik ezt az időszakot az alkotmányos politika időszakának. Az alkotmányos politika korszaka meghatározó hatással van az új demokrácia politikai szereplőinek identitására. Ahol az elitek nem tudnak megegyezni, nem hajlanak az értelmes kompromisszumokra, ott nemcsak kulturális „hidegháborút” vívhatnak a felek, de - mint azt Jugoszlávia példája mutatja - a polgárháború lehetősége sem kizárt. Akkor pedig olyan szakadás keletkezik a társadalomban, amely nemigen teszi lehetővé a valódi demokrácia kialakulását. Lehetnek akkor is látszólag demokratikus választások, de azok a választások nem lesznek tiszták, mert például a közszolgálati rádióból és televízióból kizárják a nem kormánypárti jelölteket, számon tartják és megfenyegetik az ellenzéki szavazókat, át
