Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Pályázati felhívás

Mikszáth Kálmán

(Szklabonya, 1847. január 16. - Budapest, 1910. május 28.)

Mikszáth János és farádi Nemes Mária jómódú kisnemesi családjába született. Rimaszombatban és Selmecbányán végezte a gimnáziumot, majd jogot hallgatott, vármegyei szolgálatba állt. Költeményekkel indult az Igazmondóban 1869-ben, két év múlva egy népies beszéllyel nyerte meg a lap pályázatát. Szülei 1873-ban bekövetkezett halála után a fővárosban, majd 1878-tól Szegeden próbált megélni írásaiból. Átütő sikert árvízi tudósításai, majd a már Budapesten megjelent Tót atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) című kötetei hoztak. Ekkor újra feleségül vette Mauks Ilonát, akitől szegénységük miatt két évi házasság után elvált 1875-ben. Szerkesztő, majd 1887-től országgyűlési képviselő, 1889-től az MTA levelező tagja. Több jelentős lap szerkesztője, kiadója és a Magyar Regényírók Képes Könyvtára szerkesztője. Halála előtt 12 nappal az egész ország ünnepelte írói jubileumán.

Közel száz kötete, amelyet az Akadémiai Kiadó kritikai kiadásban jelentetett meg az utóbbi évtizedekben, éppúgy mutatja az eleven tollú újságírót, mint az adomázó, a dzsentrit mosolyogva és belülről bíráló írót. Mind elbeszélései, mind regényei korszakos jelentőségűek a magyar kritikai realizmus történetében. Ady Endre írta róla: „Mikszáth fenomén, a legíróbb író” és „ha Goethe magyarnak születik, okvetlenül az lesz, aki Mikszáth”.

_______________________ÉLETRAT Z________________________

12