Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - SZEMLE,KRITIKA
76 Új Dunatáj 1997. május MAJOR ANITA: ISTEN CSÖNDJE - A CSÖND ISTENE SZIGETI LAJOS SÁNDOR: EVANGÉLIUM ÉS ESZTÉTIKUM BIBLIAI MOTÍVUMOK A MODERN KÖLTÉSZETBEN CÍMŰ KÖNYVÉRŐL „ím, két lélegzetvételed között a csend vagyunk, Uram! Sorsunkká dermed némaságod - fordítsd ránk kegyelmed, ha van!” (Baka István) Szigeti Lajos Sándor - folytatva előző könyvének gondolatmenetét - Evangélium és esztétikum című művében, mely 1981 és 1996 között született esszékés tanulmányok laza füzére, az Istenhez való viszonyt vizsgálva a modernség genealógiájának egy lehetséges válaszát keresi. Sík Sándor Esztétikajának istenfogalmából indul ki: ez az isten immanens, transzcendens, dualisztikus, személyes és teremtő, azaz művész. Másrészt Rudolf Bultmann gondolatait veszi alapul, amely szerint csak akkor van értelme az irodalomban való gondolkodásnak, ha létünk problematizáltságára tudunk rákérdezni az irodalmi művekben. A szerző úgy véli: a modernség fontos ismérve, hogy az Isten nélküli létre ráeszmélő huszadik századi költő mégis vágyik a találkozásra Istennel. Am: „Gott ist tot.” mondja Nietzsche, „Az istenek halnak”, mondja Babits. Azaz Isten halálával a költőnek magának kell istenné válnia. De a Gautier-féle ábránd az örök művészetről már nincs sehol... „Kunst ist tot.”, mondja az 1920-as Dada-kongresszus. És Babits Régen elzengtek Sappho napjai című ars poeticájában is elhangzik: a modern korban a költészet pusztulásra ítéltetett, végpontja a csönd. Ezért válik újra oly fontossá a magunkkal való szembenézés. Ez a disszonáns feszültség hatja át a modern művészetet. Szigeti Lajos Sándor tematikusán csoportosította írásait, de ezzel az egyes fejezetek közötti átjárhatóság nem szűnt meg, hiszen a tanulmányokban szereplő költőknél ritmikusan tűnnek elő ugyanazon motívumok, biztosítva a lendületet és az egységet. Ezeket a motívumokat kiemelve mutatjuk be a kötetet. Babits Jónás könyvét, nem az Úr könyvét írta meg, a prófétáét, aki emberközelből és nem istentávlatból lát, ezért alakjában a modern irodalom egyik lényeges témájáról: a saját korában értetlenül álló, onnan kihulló emberről van szó, hangsúlyozza a szerző. Úgy véli: Babits 1928-as, Julien Benda: Az írástudók árulása című könyvét bemutató tanulmányában a Jónás könyve bibliai parafrázisainak gyökereit lelhetjük. Továbbá az elbeszélő költemény forrása lehetett Nietzsche Zarathustrájának emberek közül való kivonulása is. Zarathustra tudja igazán, hogy halott az Is-
