Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája

Németh Csaba • A könyv allegóriája

63

lik a könyvet, és megeszik, és nem éhesek; mert az élet parancsolatait - amelyeket az érzék (ti. a hallás) megragadhatott, az emlékezet nem veszítette el.

És más könyv is kinyittatott, amely az életé [Jel XX,12] Ezért írja a boldog Gergely: »az élet könyve maga az eljövendő bíró látása«; amelyben mintegy a teljes parancs (mandátum) le van írva; mert aki csak látja azt, a lelkiismeret tanúsága által nemsokára megért mindent, amit nem tett meg. Könyvnek nevezik, mert az isteni bölcsesség könyvét tanulmányozó igaz megszabadul a vétkektől. Az élet könyvének is nevezik, mert az igazat megszabadítja az örök haláltól, és a jövőben állandó szabadsággal jutalmazza.

Aki tehát szereti a bölcsességet, amely fentről jön, mintegy az élet könyvében olvas. Amikor pedig a tökéletes boldogság kolostorához elér majd, ott szüntelenül olvasva az isteni törvény tudásában tökéletes lesz. Erről a könyvről mondta egyik bölcs: „örök az eredete, a megismerése élet, írása eltörölhetetlen, nézése vágyat keltő, tanítása könnyű, tudománya édes, mélysége kifürkészhetetlen, számtalan igéje van, és mégis egy ige mind.” E könyv betűi Krisztus emberségének korlátái szerint vannak írva, de az istenség aranyával vannak illuminálva. Aki tehát majd eljut oda, hogy bepillantson e könyvbe, miután az isteni törvény tudása megtanította, örökkön fog élni.

Irodalom:

Az eredeti latin szövegek javarészt megtalálhatók: Patrologiae cursus completus, series latina. AccuranteJ.-P. Migne Paris, 1844-1864 (tóm 1-220). Isaac de Stella beszédének forrása: Isaac de l’Etoile: Sermons. Tom.I.: Sources Chrétiennes No 130. Texte et intr. critiques par Anselm Hoste, introd. trad, notes: Gaston Salet; Paris, CERF 1967. A középkori írásmesterség technikai részleteiről Id. W. Wattenbach: Das Schriftwesen im Mittelalter, Leipzig 1871. További forrásul szolgálhat: Lexikon des Mittelalters (Artemis Verlag München und Zürich; 1980-); Hennig Brinkmann: Mittelalterliche Hermeneutik (Max Niemeyer Verlag, Tübingen 1980). A könyv szimbolizmusáról ld. továbbá Ernst Robert Curtius: Europische Litteraturund lateinisches Mittelalter- Kapitel 16 (A. Francke Verlag, Berlin, 1948). Hugo de Sancto Victore: Didascalicon lib.II cap.XVI. Megtalálható: PL 176, ill. kritikai kiadásban: Didascalicon de studio legendi, a critical Text; ed. by Charles Henry Buttimer (Studies in Medieval and Renessaince Latin 10), Washington, 1939.

A latin példák melletti keleti párhuzamul egy bizánci példa: a VI. századi Rhómanosz Melódosznál találjuk ezeket a metaforákat: Krisztus vére - bíborvörös tinta (a bizánci uralkodók privilégiuma); a vérrel borított, összesebzett test - papiruszhártya, amelyet telisteli írtak a korbácsütések; Krisztus pedig így szól Péterhez: ’’megtöltöm a kalamárist, és a könyörület adományáról írok parancsot örök idők