Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája
56 Új Dunatáj 1997. május az igazságra szomjazok. E borházba vezette be Krisztus a jegyest, amikor feltárta számára az értelmet, hogy érthesse az írásokat. Egyedül az képes bevezetni az írásba, aki egyedül képes volt feltörni a könyv hét pecsétjét, amelyek az ő megtestesülése, megszületése, szenvedése, a pokol kifosztása, feltámadása, felmenetele és az eljövendő ítélet. (PL 172. col.366D) A dolgoknak nincsen egy meghatározott értelme. Ez lehetővé teszi, hogy a könyv ne csak az írást jelentse - Alanus ab Insulis szerint a könyv Krisztust jelöli: A könyvet Krisztusnak is mondják, ezért: János az Apokalipszisben hét pecséttel bepecsételt könyvet látott, amelyeket senki nem volt képes feltörni, csak ajúda törzséből való oroszlán; ez a könyv Krisztus, akiben hét adomány (beneficium) volt meg, amelyek másban nem lehettek meg. Az első Krisztus megtestesülése volt, a második a keresztség, a harmadik Krisztus szenvedése, a negyedik a pokol kifosztása, az ötödik a feltámadás, a hatodik a Szentlélek elküldése, a hetedik az ítéletre való eljövetel (PL 210 col.837). III. A könyv teológiai rendszerekben A könyv-allegóriák után három olyan teológiai „kisrendszer” bemutatása következik, amelyeknek kulcsfogalma a könyv. Mindhárom rendszer a XII. századból származik, szerzőik: az ágostonos kanonok Hugo de Sancto Victore (+1141), a bencés Hugo de Folieto (+1174) és a cisztercita Isaac de Stella (+1169). Hugo de Sancto Victore és a három könyv A kortársai által második Ágostonnak nevezett Hugo de Sancto Victore 1096- ban született. 1125-től 1141-ben bekövetkezett haláláig a Párizs melletti, Szent Viktorról elnevezett ágostonos kolostor iskolájában tanított. Univerzális tudás, misztika és tudományosság egyszerre jellemezte. Noé bárkájáról írt morális magyarázatának (De arca Noe morali) II. könyvében találjuk első „könyvrendszerünket” (PL 176 col.643-645 sqq). Hugo három könyvről beszél: az emberek által készítettről; a világról, ahol a teremtő Bölcsesség megnyilatkozik; és az isteni Bölcsességről. Az idézett részleten is átszűrődik a szerzőre különösen jellemző szembeállítása a múlandónak és az örökkévalónak. A Noé erkölcsi bárkájáról írott IV. könyv XI. fejezete: a különféle könyvekről, és hogy kit mondanak az élet könyvének Különböző könyvek vannak. Egyesek ugyanis Istentől írott könyvek, mások emberektől írottak. Azok a könyvek, amelyeket az emberek írnak, holt élőlények bőréből, vagy más efféle romlandó anyagból készülnek; és jóllehet kicsit kitartanak [duraverint], maguk is megöregszenek, és a maguk módján feloldódnak a semmi
