Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Olasz Sándor: Lélektaniság és személyesség a Timár Virgil fiában

30

Új Dunatáj 1997. május

tökéletes társadalom (1933) utópia, s a Hatholdas rózsakert (1937) anekdotizáló kisregény. A Tímár Virgilfidban minden a helyén van, s ezzel a nyelvi-kompozicionális fegyelemmel egyik Babits-regény sem veszi föl a versenyt.

Jegyzetek

1. ) Szabó Dezső: Filozopter az irodalomban. In: A magyar Káosz. Pamfletek. Bp. 1990. 202-203.

2. ) Babits Mihály: Új klasszicizmus felé. In. Esszék, tanulmányok. 2. köt. Bp. 1978. 138-39.

3. ) Babits Mihály: Az európai irodalom története. Bp. 1979. 473.

4. ) Zmegac, Viktor: Történeti regénypoétika. In: Az irodalom elméleti 1. szerk. Thomka Beáta. Pécs, 1996. 101-102.

5. ) Halász Gábor: A regényíró Babits Mihályról. In: Válogatott írásai. Bp. 1977. 701.

6. ) A regény- és novellaidézetek a következő kiadás alapján: Babits Mihály: Tímár Virgil fia - Halálfiai - Válogatott novellák. Magyar Remekírók. Bp. 1976.

7. ) Barthes, Roland: A szerző halála. In: A szöveg öröme. Bp. 1996. 50.

8. ) Németh G. Béla: Az Erósz teljességének vágya. Tisztázó vallomás Babits Tímár Virgil fia című regényében. In: Babits, a szabadító. Bp. 1987. 35.

9. ) Juhász Erzsébet: A szeretet öniróniája. Híd, 1983. 12.sz. 1437.

10. ) Kosztolányi Dezső: Tímár Virgil fia. In: Egy ég alatt. Bp. 1977. 357.

11. ) Kerényi Károly: Görög mitológia. Bp. 1977. 285-86.

12. ) Hamon, Philippe: Pour le Statut sémiotique du personnage. In: Barthes - Booth - Hamon - Kayser: Poétique du récit, Paris, 1977. Erre hivatkozik Thomka Beáta is, amikor az alakok három nagy csoportjáról beszél: „a referenciális hó'sök mint pl. a történelmi szereplők (Napóleon, Richelieu), mitológiai alakok (Vénusz, Zeusz), az allegorikus képzetek (szerelem, gyűlölet) és a társadalmi alakok (munkás, pikaró, vitéz); az összekötő hó'sök (embrayeurs), melyeknek funkciója a szerző vagy az olvasó képviselete a szövegben, valamint az anaforikus hősök csoportja. E harmadik típus a legjelentősebb: általa emelkedik az elbeszélés a referenciális és denotativ jelleg fölé, ez biztosítja a koherenciát és ad sajátos távlatot az elbeszélésnek.” Thomka Beáta: Prózapoétika vagy narratológia? Híd, 1981. 11.sz. 1367-68.

13.) Eisemann György: Odysseus és a szirének. Babits Mihály novellájáról. In. Végidő és katarzis. Bp. 1991. 172-73.

14. ) Genette, Gérard: Transztextualitás. In: Intertextualitás. Helikon, 1996. 1- 2.sz. 86.

15. ) Rónay György: A regény és az élet. Bevezetés a 19-20. századi magyar regényirodalomba. Bp. 1985. 389.

16. ) Neokatolikus regényként említi a Tímár Virgil fiát Rónay László is, de a mű