Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Köztünk voltál, Baka István - Baka István szüleivel beszélget Töttős Gábor
20 Új Dunatáj 1996. június geden is, mert nem állt be a sorba, nem hagyta magát befolyásolni. Más volt az ízlése, más volt az elképzelése arról, hogy mi az igazság. A becsületről más volt az elképzelése. Mert neki az is becstelenségnek számított, hogy mást gondolok, és mást cselekszem. Volt, akivel ilyesmi miatt majdnem ölre mentek, pedig Istvánkám nem volt verekedős, aztán évekig nem beszéltek egymással, s mégis csodálatos szép nekrológot írt róla... Apa: — Most találkoztunk vele a Katona József Színházban... Most volt április 26- án a drámafordításának bemutatója. Anya: — Istenem, azok a szép jambusok, milyen nagyon örült volna, ha láthatja... T. G.: — Hadd kérdezzek valamit, ami nem annyira személyes. Csak egy gondolat. Mi a véleményük, Szekszdrd, szülővárosa, hogyan, mivel segíthetné azt, hogy méltó emlékezete maradjon? Apa: — Ha a síremléket megvalósítanák, amit ígértek... Egy emléktáblát erre a házra. Gondoltam arra, amennyire most az önkormányzat és a megye is elismerték, azért elnevezhetnék például ezt az utcát róla. Anya: — Na, de egyelőre nincsen tervbe véve... T. G.: —Arra is gondoltam, lehet, hogyföl kellene vetni, mi lenne, ha egy Baka István-díjat alapítanánk az Új Dunatájjal? Anya: — Az biztos, hogy az megőrizné az emlékét... A régiek úgysem akarták, hogy odakerüljön. Mindent kitaláltak, csak nehogy az István ide kerüljön. O egy Tiszatáj-jellegű irodalmi lapot szeretett volna csinálni, olyan színvonalút. És ő talált is volna hozzá embereket. O azt szerette volna, hogy amit ő Szegeden csinált, hogy a fiatalokat, akik indulók, valaki kézbe vegye őket, tanítsa őket. Elindítsa őket a pályán. Azt mondja, nem igaz, anyukám, hogy Tolna megyében nincsenek tehetségek. Van egy-kettő olyan, akit én nem mernék megjelentetni, különb verseket írnék én náluk, de ő úgy gondolta, hogy igenis, itt kell, hogy legyenek olyanok. Gondolta, hogy irodalmi kört alakít ki, nem maga köré, dehát ő megszervezi, hogy legyen irodalmi élet Szekszárdon, ne legyen olyan kispolgári, olyan elmaradott. Ne legyen utolsó megyeszékhely, legyen első. Miért ne lehetne? Nagyon sok tehetség van a városban meg a megyében. S ő ezt szerette volna csinálni. És ezt nem hagyták neki. Szinte örültek, hogy elment. Ott meg aztán azért nem örültek, mert ott nem esett hasra. Dlusztus Imre volt az első, aki azt mondta, hogy István Szeged Juhász Gyulája. Utána aztán átvette ezt a mostani polgármester is, aki kezdte őt megbecsülni... Borzasztó gyorsan ment el.
