Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám
Tisztelt Olvasó! Korábbi számunkban Mészöly Miklósról, az élő magyar irodalom, a modern próza egyik legjelesebb, s eddigi munkásságával is maradandót alkotott írójáról adtunk közre összeállítást. Szekszárd szülöttéről, akinek korai novelláiban, s utóbbi regényeiben ez a táj tűnik fel jellegzetes színezetével. Mostani számunk címlapjáról is egy szekszárdi néz szembe az olvasóval, a tragikusan korán meghalt Baka István. Rá emlékezünk. A felejthetetlen fiúra, a barátra, aki távozásával nemcsak a családban, hanem a városban is, betölthetetlenül űrt hagyott. S a költőre, akinek utolsó évei, utóbbi kötetei egyre biztosabban jelezték a beérett tehetséget, a szuverén költői világszemlélet, kikristályosodott poétikai eszközrendszert. Az erkölcs, érték eróziójának korában, a művészi mellébeszélések divatjának idején Baka István szigorúan megrostált, pontosan szerkesztett vékonyka verseskötetei emberi tartásról szóltak, a megmaradás igényéről és igényességéről. Hisszük, időtállóan, elévülhetetlenül. Tisztelt Olvasó! Lapunkban - mint általában - az irodalom dominál. Az izgalmas naplójegyzetek, az irodalomtörténeti tanulmányok mellett azonban jelen vannak nyelvészeti írások is. Mint legutóbbi számunkban, most is lehetőség nyílik a határainkon kívüli kitekintésre is. A közeljövőben helyet biztosítunk az erdélyi, vajdasági magyar irodalom egy-egy jeles képviselőjének. Itt, aDunatájon, ugyancsak fontosnak tartjuk más népek kultúrájának követését is . Az Új Dunatáj Önnek szól, várjuk érdeklődését. A szerkesztőség
