Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Solymár Imre: A kakasdi sváb bábaasszony szakmai és etnikai identitása

Solymár I. • A kakasdi sváb bábaasszony szakmai és etnikai identitása 65

kétnyelvűség. Amri nénit 12 éves korában Simonékhoz, Szekszárdra - régi sváb szokás szerint - „magyar szóra adták”. Itt járt ismétlő iskolába, hetente kétszer. Együtt élt a családdal, hogy magyarul tanuljon. Ám mivel Simonék 8 évvel idősebb lánya hamarosan férjhez ment, így csak 4 hónapig maradhatott.

Bár a városba került vidéki kis parasztlány élethelyzetében volt, ezt az időszakát is igen pozitiven dolgozta fel. Később, egy életen át váltottak levelet, idős korában pedig - lábamputáció hírét véve - a kórházban is felkereste csereszülei lányát, Szekszárdon, Pesten. A német-magyar kapcsolat, a fogadott rokonság spontán megnyilvánulását a következők szerint mondotta el 1993-ban: „Én nem ismerlek téged, ki vagy te? - kérdezte. - Hát az Amri, Kakasdról! - Akkor elkezdett zokogni. Összefutottak az orvosok, ápolók. - Megjött a húgom! - mondta nekik. Azt hitték, a műtét miatt megzavarodott. - Ez nem a maga húga, hanem az Amri néni Kakasdról. - De mi egy szobában aludtunk. Ő az én húgom.” (Ti. egyedüli lány volt.)

A sváb Kakasdon nem volt külön érték a színvonalas magyartudás. Jellemző az itteni értékrendre, ha valaki a régi világban németül káromkodott - mert volt német káromkodás is! - gúnyosan mondták: Nézzétek! Ez beszél magyarul!

Amikor a bábaképző keretében 1941-ben a pécsi klinikára került, nevették svábos beszédét. A felnőtt fejjel tanult orvosi latint viszont hibátlanul tudta, sőt szinte sportot csinált belőle: „Mit? Hogy ezek beszélnek, és én nem értem?” A magyar hangokat nem tudta megkülönböztetni. A klinikán az orvosok beszédében is javította a latin Hibákat, a magyarban nem is érezte. „Maga ezt truccbul csinálja!” - mondta egyszer az egyik.

Később kakasdi német férje magyarul táTsalgott vele, de azt már nem engedte, hogy úgy is válaszoljon, mért hogy „nem tud”. - Hetven év után is felsóhajt és mondja: „Ennyi itáik’ és nem rakatt rám.”

Nyelvi memóriája működését a kedvemért külön megfigyelte. Ha a kakasdi plébános magyarul prédikál, az alatt ma is mindvégig németül imádkozik, kis német imakönyvéből. - De mintha egyidejűleg futna benne a két nyelv, az egész szentbeszédet nyomban utána fel tudná mondani, magyarul. Magyar orvosi könyveket kap és átnézi. Ha magyarul szól a rádió, akkor nem tud odafigyelni, de ha az osztrák rádió megy, amellett igen. Mivel 41 évig csak magyarul írt, ma már németül sem tud hibátlanul. Öregkori, nyelvi alapú identitását jól jellemzi a közlés, második mária-zelli útjáról: „Magyarországi sváb vagyok, mondtam németül. Hoztam négy rózsafüzért. Mise volt, mindenre tudtam válaszolni, németül, latinul. Csotálkosztak!”

Leánykori német nevét, keresztnevét, Anna Máriából összevont „Amri” becenevét szerette. Férje nevét nem tudta elfogadni. Jól lehet filoszemita érzelmei vannak, így indokolja: „A Weisz nevet utáltam, mert minden zsidó Weisz volt.” A magyarosítás ötlete tőle származott, ő is vitte végig. 1943-ban, az esküvő után néhány