Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Dobos Gyula: A Perczel-család bonyhádi ágának kialakulása
52 Új Dunatáj 1996. április címer használatára jogosította. II. Rudolf császár 1582-ben és 1593-ban a korábbi címereket megerősítette és Hans Perzlt a német-római birodalmi nemesség soraiba emelte. Ugyanezen nemesítés fivérét, Dénest is érintette, aki a komáromi várban teljesített szolgálataiért érdemelte ki a címert és a nemesi címet.1 A család és a név német eredete - az előzők ismeretében - valószínű. A birodalmi nemesi cím „magyarosítására”, azaz honosítására csak jóval később került sor. Buda 1686-os visszafoglalása után I. Lipót abszolutisztikus törekvéseit folytatva továbbra is a magyar rendek jogainak megnyirbálására törekedett. Ennek jegyében 1687-ben a pozsonyi országgyűlésen kierőszakolta, hogy a magyar rendek a török Budáról való kiűzéséért cserébe, hálából elfogadják a Habsburgok fiú-ági örökösödési jogát, lemondjanak az Aranybullában biztosított ellenállási jogról. Egyúttal érvénytelenítették azt az 1555-ös törvényt, amely szerint az országgyűlés honosíthat idegeneket, akiknek ezután jogaik azonosak a magyarokéval. A valóságban e törvény alapján ekkor már csak az udvari gyakorlat megerősítését jelentette, hiszen I. Lipót korábban az idegen, főleg német családok honosítása sorozatban történt. Perzl Hans dédunokája, immár Perczel Tamás néven (az eredeti névhez újonnan kerülő betűk a kiejtés következményei) érdemeiért I. Lipót királytól 1697. május 27-én magyar nemesi címeres levelet kapott. A Rudolf császártól elnyert birodalmi nemesség regisztrálásától a magyar nemesség megszerzéséig eltelt több mint száz évről a család irattárában nincsenek iratok. Nem tudjuk, hogy a Perczel nemzetség fiai-lányai mely településen éltek, mivel foglalkoztak. Azt viszont ismerjük, hogy Perczel Tamás, Mihály és István nevű testvéreivel együtt 1716. november 23- án felségfolyamodványt nyújtott be, amelyben már azt kérte, hogy a Rudolf császár által őseinek adományozott német-római birodalmi, illetve a neki 1697-ben Lipót király által adományozott magyar nemességét erősítsék meg és mindkét nembéli leszármazottaikra terjesszék ki. E kérelem benyújtásához a Magyar Királyi Kancellária előtt igazolniuk kellett, hogy az ő ősük volt Perzl János.2 Kérelmüket III. Károly 1717. január 13-án kibocsátott oklevélben teljesítette. Az előzőkhöz képest újat ez az oklevél annyiban tartalmaz, hogy az engedélyezett címerállat az 1697-es okiratban szereplő medve helyett ismét az oroszlán lett. 1717-től a Perczel család címerében csak ez az oroszlános forma szerepel.3 A rendelkezésre álló, erősen hiányos adatok alapján a továbbiakban megkíséreljük felvázolni a magyar nemesi cím megszerzőjének, nemes Perczel Tamásnak az életútját. Szüleiről, valamint születési helyéről nincs ismeretünk. A születési idejére vonatkozó feljegyzést Perczel Tamás idősebbik fia, Bonyhádi József imakönyvében találtuk. E feljegyzés szerint Tamás 1664. december 20-án született. Harmincévesen házasságot kötött Eőry Pordán Zsuzsannával, aki Veszprém megyei családból származott. E házasságból hat gyermek, két fiú és négy leány született. Gyermekeiknek feltehetően jó és gondos nevelést biztosítottak, hiszen mindkét fiúk ké
