Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Bertók László: Az írott emberi szó
38 Új Dunatáj 1996. április feléről. Csakhogy amiért ezt most ide írom, az nem ez, hanem az a közhelyes megállapítás, hogy B. I. megöregedett. Hogy miközben hallgattam, egyre inkább azt éreztem, nem azért jó könyv a Szabó Pál könyve, mert jó könyv, hanem azért, mert B. I. fiatalon olvasta, mert az ifjúságát juttatja eszébe, mert azt a fajta falut ismerte ő maga is, amiről a regény szól. Világrendszerek omlottak össze azért, mert csinálói, hívei megöregedtek, s a végén már emlékeztek, meséltek, nosztalgiáztak, erőlködtek csak. Miközben a fiatalok, megunván a totojázást, hátat fordítottak, elkezdték formálgatni, kerekíteni a saját világukat. Szabó Pált ma nem olvassák. Lehet, hogy egyszer majd megint. Azokat olvassák, akiket maguk választanak ki, mert mások, mert közelibbek, mert saját élményeik vannak, lesznek róluk, s akikre öregen majd emlékezni fognak. ❖ „Az irodalom elhagyta olvasóját”. Valami ilyesmiről beszél a koszorús irodalomtörténész, egyetemi tanár, kimondva-kimondatlanul a posztmodern és egyéb modern írókra kenve a felelősséget (akik „egyébként nem idegenek tőle”) azért, hogy a „nép” nem olvas irodalmat. Az írók elrejtőznek, egymásnak és a beavatottaknak írnak, a közönség meg olyan, amilyen, nem képes követni az írókat. Móricz meg Illyés meg Nagy László bezzeg úgy írtak, hogy minden olvasói réteg megértette őket. „A hatvanas években ezer ember volt ott egy-egy Nagy László-esten, az estet ötször is meg kellett ismételni. Sánta Ferenc Húsz órája, de még Fejes Endre Rozsdatemetője is évekig téma volt, mindenki elolvasta őket, beszélt róluk.” Igaz, teszi hozzá, hogy akkor csak az irodalom mondott ki, mondhatott ki sok mindent, amit ma a politika mond ki, dehát mégsincs rendben, mert... Nem teríti ki, de azt szorongatja, hogy az irodalomnak „feladata” van, az irodalom is felelős azért, ami történik, s hogy tehát a mai írók tehetségtelenebbek, mi több, hitványabbak a régieknél, hiszen nem vállalják a feladatot. Észre sem veszi, hogy ugyanazt mondja, amit negyven éven keresztül a politikusok mondogattak, s mégha igaz lenne is, akkor most kivel szemben? Melyik párttal szemben? S hogyan a sokezer elveszített olvasóért, ha nem a szexszel, a krimivel, a fantasztikummal, s persze: játékkal, botránnyal, döbbenettel? S ha minden kornak olyan írói és olvasói vannak, amilyeneket megérdemel? * A korszakalkotó nagy mű, a kiváló alkotás nem csak attól nagy és kiváló, mert az írója annak csinálta meg, hanem attól is, hogy mások: egy ember, több ember, tekintélyes emberek, hatalmasok elkezdik mondani, elhíresztelik róla, hogy kiváló, s hogy hozzá fogható nem született, s hogy ami kicsit is hasonlít hozzá, az ez meg
