Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
Ágh László • Megbocsátható-e a bűn? 35 olyan körzővel, amelynek mindkét végén ceruza van és mindkét vége mozog. Soha nincs biztos pont, megmásíthatatlan ítélet. A logika vasszigora a semmibe veszett, a circulus vitiosus a tudományos bizonyítás része lett.48 „...a hermeneutikai kör voltaképpen magának a világban benne létnek (ln-der-Welt-Sein) a struktúrájára mutat, azaz a szubjektum és objektum közötti hasadás megszüntetésére, amelyen a jelenvalóiét heideggeri transzcendentális analitikája alapult.”49 Ezen gadameri álláspontot szem előtt tartva, a „szöveghez viszonyuló lét” (Sein zum Texte)50 51 felé tapogatózva megkísérelhető egy „poszthermeneutikai” interpretációs kérdezés, amely sok látszólagos ettől elrugaszkodott próbálkozást tartalmaz. Poszt-következtetések következnek tehát a teljesség és a részletes „boncolgatás” nélkül, ahogy ívként kifeszülnek látszólag egymástól távol elhelyezkedő momentumok között. Gyilkosság és bűn: bizonyos virágok és növények a halál közelségét árasztják. A rózsa éppen karácsonykor kerül Mária hajába, és éppen az övébe. A halott lányt egy búzatábla közepén találják meg. Az állatok búcsúja és az írnok: a kép békéjét a vadmacska próbálja megbontani, amely a négylábúak közé tartozik, akárcsak a lovak, amelyekhez az írnok hasonlít a bűn elkövetése után. Az álomképek és a madarak: a képek és az álmok leírása nem könnyű. Mindig sötétbe ütközünk, a halál sötétjébe. Anita először álmodja, hogy elkészül a kép, aztán karácsonykor valóban kész lesz. A karácsony más bibliai motívumokat is eszünkbe juttat. Példái Noé történetét a galambokkal. Kétségtelen a madarak kiemelt szerepe. A repülőgép is madár, s benne a pilóta is repül. Istenhez közel, a számára biztos közegben. Ugyanakkor éppen karácsonykor történik meg a „főbenjáró” vétség. De karácsonyi a megbocsátás is és a félbemaradt mozdulat. Az interpretációs lehetőségek motivikus jegyei közül tetszés szerint választhatunk. Gondolhatunk, mint Iduska néni a hóra, amely a virágokra hullik, vagy elképzelhetjük Mária feltartott lucskos ujját, ahogy Anita tette. Mindenképpen ugyanoda jutunk. A bűn így vagy úgy, de elkövettetett. Meg lehet, meg kell bocsátani, hiszen „A bűnös-lét nem valamilyen bűn elkövetésének a következménye, hanem megfordítva: a bűnössé válás csak az eredendő' bűnös-lét alapján válik lehetségessé. 1 48 A Dilthey által bevezetett „hermeneutikai kör” fogalmával kapcsolatban Gadamer megjegyzi, hogy az nem metafizikai metafora, hanem azt fejezi ki, hogy a megértés területén végbemenő körben mozgás nem a logikai bizonyítás hibája, ellenkezőleg, megfelel a megértés szerkezetének. Lásd Hans-Georg Gadamer: Szövegéi interpretáció című írását az idézett azonos című kötetből, 18. p. 49 uo, 18. p. 50 uo, 20. p. 51 Martin Heidegger: Lét és idő, Bp, Gondolat, 1989, 477. p.