Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Tilkovszky Loránt: A magyarországi németek szerepe a második világháborúban és ami utána következett

Tilkovszky Lóránt • A magyarországi németek szerepe...25

hogy a nemzetiségi jogokkal szembeni régi ellenállást a megsértett magyar nemzeti önérzet, a szuverenitás védelme, sőt egy maradéktalanul jogos magyar nemzeti ellenállás mezébe öltöztessék. Basch Ferenc most már nem egyszerűen a Volksbundközgyűlés bizalmából megválasztott egyesületi elnök, hanem népcsoportvezető (Volksgruppenführer), Berlin bizalmából, amely elismerte érdemeit, s egyben kamatoztatni akarta a korábbi meghurcoltatásával kapcsolatban kialakult-kialaldtott nimbuszát, s feltételezhető hálás elkötelezettségét. Ez a berlini bizalom Basch iránt hamarosan meggyengült azonban, sőt ellenséges gyanakvássá vált, mikor magatartásában észlelhető lett, hogy a vele, mint népcsoportvezetővel szemben támasztott követelések egyrészt rendkívül kényes és kínos helyzetbe hozzák a magyar kormánnyal és társadalommal, másrészt - és főleg - azért, mert kezdeti várakozásaival ellentétben mihamar rá kellett ébrednie, hogy a magyarországi németség fokozott védelme és támogatása helyett fokozott kihasználására törekedett a birodalminémet politika: különösen azáltal, hogy emberanyagát egyre növekvő mértékben kívánta felhasználni SS-hadkiegészítésre. Azt kellett továbbá tapasztalnia, hogy Hitler és Horthy nemcsak e tekintetben kötöttek egyezményeket, hanem készek voltak megállapodásra a magyarországi németség kitelepítésére is.

Basch most már foglya volt helyzetének. Tisztségétől, amelynek viselését oly nehézzé tette számára a népcsoportvezetésen belüli - főleg a Magyarországhoz visszacsatolt területekről való - radikális-náci ellenzéke, lehetetlen volt megválnia a háború alatt, mert ezt németbirodalmi részről nem engedték, s a magyar kormány sem támogatta, egy nehezebben elviselhető más vezetőtől tartva. De helyén maradt azért is, mert bár a német győzelemben egyre kevésbé bízott, egy kiegyezéses békében azonban reménykedett, s nem akarta cserbenhagyni népét, a magyarországi németséget, amelyet valahogy talán kimenthet fenyegetett helyzetéből.

A Basch-féle népcsoportvezetés részletes elemzése, amire itt most nincs mód, vitathatatlanul megállapíthatja annak súlyos felelősségét nemcsak az ország, hanem az általa vezetett népcsoport irányában is, - ha nem is abban a stílusban, ahogy az 1946. évi népbírósági perében történt. Legyen elég ezúttal egyetlen momentumra utalni: a per idején még nem is ismeretes, abban tehát fel nem használt, azóta előkerült dokumentum, egy 1943 júniusában a Volksdeutsche Mittelstelléhez küldött Basch-jelentés bizonyítja, hogy a magyarországi németség személyesen neki köszönheti az általa méltán oly keserűen emlegetett 1944. évi kényszersorozást az SS-be, mert bizony Basch kezdeményezte a németbirodalmi kormánynál egy ilyen értelmű harmadik szerződéskötés ráoktrojálását a magyar kormányra, mert önkéntes alapon képtelen már a népcsoportvezető összekaparni az SS által kívánt nagyságú kontingenst.

A háború után két sztereotip formula került forgalomba a magyarországi németség kollektív felelősségéről, ahelyett, hogy - mégcsak nem is a Volksbund, mint