Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
20 Új Dunatáj 1996. december Tamás Attila Gyulai Pálnak a Pókainé balladája c. verse jutott eszembe, amelyben Báthory István azt a feladatot állítja Pókainé elé, hogy a két fia közül, egyiknek megkegyelmez, s válassza ki, hogy melyiknek. Fülembe hangzik: „anyjuk tébolyultan kiáltja szüntelen: Melyiket szeretem?! melyiket szeretem?!” A kérdést tehát leginkább azzal közelíteném meg, hogy a Medvetánc-kötet. Az is egy mii, mert ő szerkesztette meg. Tverd óta György Amikor a választásom a Munkások című versre esik, akkor azzal a sodrással úszom tudatosan szembe, amelyik szerint József Attila csak kései korszakában lett igazán nagy költő. Az a pályafordulat, amely után a költő mindhalálig sorozatban írta remekműveit, 1927-1928 táján következett be. Nem állítom azt, hogy minden verse remekmű, azt azonban nem tudom elfogadni, hogy egy költeménynek, amiért baloldali, vagy akár szélsőbaloldali állásfoglalásnak volt tekinthető az adott korban, s amiért az a politikai mozgalom, amelynek sodrában egykor keletkezett, évtizedek múltán netán elveszítette erkölcsi hitelét, ezért művészi értékét kétségbevonjuk. Ignotus Pál, aki Csipkerózsa című emlékiratában egyáltalán nem rejti véka alá, hogy ifjúkori barátja baloldali fordulatáért és a Döntsd a tokét korszakban írott versei többségéért enyhén szólva nem tudott lelkesedni, a Munkásokról, mint kivételről megbecsüléssel emlékezik meg. Illyés is szíve szerint ezekről a darabokról írt volna a Németh Andor-féle Összes versek megjelenése után, 1938-ban. Nem szerettem, amikor a Munkások at vagy a Tömeget kötelezővé tették, s a kései remekművekről hallgatni kellett.. Azt sem szeretném, ha most meg ezeket tiltanák be, de annak sem örülök, hogy a megalázottak és megszomorítottak gondjairól nagy költői erővel és remek retorikával szóló kitűnő költeményt hovatovább szégyelljük, mint egy szegény rokont. Az ilyen szemlélet azzal a felfogással rokon, amelyik Petőfitől a Szeptember végént vagy a Puszta télent szereti, de az Akasszátok fel a királyokat! miatt röstelkedik. Szeretném a Munkásokat pártfogásomba venni. N. Horváth Béla Én osztom Tverdota Györgynek az előbbiekben kifejtett véleményét a kései korszak abszulotizálását illetően. Ezzel együtt az én legkedvesebb versem a Talán eltűnök hirtelen. Szabolcsi Miklós Ülésünk előbbi szakaszán kibontakozott vita értelmében megállapítható: a recepció időben is változik. Most 1995 májusában 2 verset szeretek legjobban: a Téli éj
