Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - „Íme, hát megleltem hazámat"... (József Attila, a kutatás problémáiról)
6 Új Dunatáj 1996. december nem. Véleményem szerint alig várható már, hogy az érett József Attila-i költészet korpusza eddig ismeretlen, jelentős művel gyarapodjon. Stoll Béla nagyszerű kritikai kiadása néhány esetben fontos időrendi változtatásokat hoz (Arany, Szürkület), pontos szövegeket ad, mindezek árnyalják, gazdagítják, de talán alapjában nem változtatják meg a költői műről való tudásunkat. Viszont: igen sok eddig ismeretlen, vagy csak töredékesen, hiányosan ismert tanulmány, jegyzet, feljegyzés került elő, ezek első részét Horváth Iván, Tverdota György új kiadása már publikálta, a többiek is kiadásra várnak. Ezek sokban gazdagítják József Attila gondolkodásáról, műveltségéről, érdeklődéséről, esztétikai, kultúrfilozófiai nézeteiről kialakított képeinket. (Köztük van az a másfél oldalas szöveg is a nemzeti szocializmusról, amelyről eddig csak Szántó Judit naplójából tudtunk, ez Rácz Kálmán ösztönzésére készült.) És mégis: nem hiszem, hogy alapjában megváltoztatnánk azt a tömör és találó értékelést, amelyet Laczkó Miklósnak köszönhettünk a Magyarország Története 1919-1945 kötetben, amely József Attilát a „független szocialisták” közé sorolja. A korpusz kiadhatóságának kérdése összefügg azzal a problémával is: mennyiben van jogunk a költő által voltaképpen nem vállalt, kötetbe nem gyűjtött műveit kiadni, átrendezni. Ez minden modern kritikai kiadás problémája. Volt is erről valaha egy vitám Lengyel Balázzsal. Különösen élessé válik a kérdés az újabban publikált bizalmas iratokkal, feljegyzésekkel kapcsolatban, a Szabad ötletekjegyzéké-wú, a Rapaport levelek-kel, a Sárga hajúak szövetse'ge'-vel, mindazokkal az analitikus sugalmazásra, indítatásra írt önvallomásokkal és szövegekkel, melyek általában a „miért fáj ma is” című Horváth Iván - Tverdota György szerkesztette kötetben megjelentek. Most is azt vallom, hogy az ilyesfajta szövegek nagyközönség számára való publikálása belenyúlás a magánügyekbe, lényegében kortörténet, s a magyar irodalom más ilyen szövegeit sem publikáljuk - Juhász Gyula irataira gondolok. Sokan vallják ezt. (A legutoljára megjelent megnyilatkozások közül hadd utaljak a Nagy Attila Kristóf által készített Veér András-interjúra a Mozgó Világban.) Továbbra is ezt a konzervatív álláspontot képviselem. Ezzel együtt: biztosan érdekes, izgalmas adalékot, támpontokat nyújt a József Attilái egyéniség fejlődése, betegségének kifejlődése szempontjából és néhány filológiailag is használható adatot nyújt versei, szövegei helyesebb megértéséhez. Tverdota György Az utóbbi években én is bekapcsolódtam a József Attila-szövegkiadás munkálataiba. Először a prózai művek új, az 1958-as kritikai kiadásénál jóval teljesebb változatáról ejtek néhány szót. Horváth Ivánnal és egyetemi hallgatókból álló kis munkacsoportjával együtt végeztük és végezzük ezt a munkát. A tervek szerint két részletben publikáljuk a költő értekezői életművét. Az első rész az 1923 és 1930 vége kö
