Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Új Dunatáj dokumentum

Új Dunatáj Dokumentum 81 közönsége az államfentartó erőket a művelődés eszközeiken ismeri fel és növeli a jö­vő évezred számára s ez alkalommal véltük méltóan igazolhatni, hogy egy ezredév­nek viszontagságai nem feledtethették el velünk, hogy a vérrel szerzett uj-hazában első szent királyunk a ma már ezredik évét elért magyar államnak fundamentumát a kereszthez fűzte volt, s attól teljesen soha el sem is választható czivilizátió befogadá­sával épitette meg; itt ez ünnepélyes alkalommal indokolt jeleznünk tehát a szent ki­rály iránti hálás kegyeletünknek megőrizését az ő bölcsességének hű követését az ál­tal, hogy ime az uj ezredévnek fundamentumához ugyan abból az anyagból hordunk követ, a melyből ő építkezett. De másrészt ezen nem a vármegye nagylelkűségéhez, hanem csak anyagi erejéhez mérhetett adományoknak ily ünnepélyes átadását főképen a czélból határoztuk el, hogy azon nehéz viszonyok közt létesült, s nagyobb részt a megélhetés legszűkebb korlátái közé szorított szegény földmivelők, silányan javadalmazott tanítók és leiké­­szék által a legönzetlenebb hazafisággal fentartott s min digak or igényeinek lehető­leg me gfelelő színvonalon tartott két felekezeti tanintézetnek, az ismeretek terjesz­tése, a hazafias szellem fejlesztése s a magyar állam eszméjének megerősítése körül kifejtett áld ásos szolgálataiért teljes ünnepélyességgel tanúsíthassuk a vármegye kö­zönségének őszinte elimerését; az ezred évi hála mai ünnepe csakugyan méltó alka­lom annak feltüntetésére, hogy a vármegyénk német ajkua k által lakott vidékem igénytelen, majd csaknem elrejtett fal vakban működő ezen két algimnázium a köz­­művelődésnek szerényen lobogó két oly mécsessé volt, melyeknek tiszta fényéből a leghorusahh korszakban is a szabadság világossága, s a bonszerelemnek melege áradt szét. Ezen elismerés báladatos átérzésével nyújtom át az alapítványok értékét, s az azok kezelését megszabó okleveleket. — Azon a vármegye közönsége nevében is ki­fejezhető benső kívánalommal, bogy a két tanintézet eddigi irányát követve, azzal a kiért létezik, a kinek eddig élt: a magyar nemzettel együtt mielőbb teljesen felvirul­hasson, s a nemzettel együtt felvirultan, a nemzettel együtt még több ily ünnepet is megérjen. Engedje a Mindenható, bogy a kívánt jövendő e bosszú idő folyamán át, a gon­dozása alá kerülő ifjúságot, „hazánk virágát” nemzedékről nemzedékre mindig oly egészséges gyümölcsösé nevelhesse, érlelhesse, hogy azon az égő bonszerelem piros­­sága, a munkaszeretet duzzadó ereje, és a gyümölcs hamvaként a király iránti törhet - len hűségnek zománcza tündökölhessenek. Ez utón segitse, tegye a magyarok Istene nemzetünket nagygyá, hatalmassá és boldoggá! Mintegy bizonyságául annak, hogy a vármegye közönsé­gének hazafias intentióit, amelyeket tekintélyes alapítványaival szolgálni kívánt, valódi érteményük szerint, helyesen s egyszers­­mint köztetszésre méltatta a szónok, gyakran kisérte hazafias

Next

/
Thumbnails
Contents