Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Új Dunatáj dokumentum
Új Dunatáj Dokumentum 79 S tár az indítvány az eddig elkangzott szónoklatok nyomán kelt közkangulatnak teljesen me gfelelt is, — magával a felszólalóval egyetemben — a törvényhatósági bizottság osztatlan helyesléssel fogadta el Főispán ur 0 Excellentiájának amaz indítványát, hogy a díszközgyűlés lefolyásának megörökítésére vonatkozó elhatározás, az ülés végeztéig függőben tartassák. 194. rkkgy. 1896 E rövid kitérés után, a vármegye alispánja vette át a szót, hogy a tőle már megszokott szónoki lendülettel gyönyörkö dtető foglalatot teremtsen a vármegye áldozatkész közönségének ama nagyszerű elhatározásaihoz, melyekkel a magyar szó általános uralmának biztosítása, a közművelődés terjesztésére hivatott intézetek nek gyarapítása és szaporítása, s ez által az ezeréves magyar államnak még felhontatl an tárnáiban rejlő őserő minél tökéletesebb kifejlésének előmozditása érdekében önmagát megadóztatva, az államélet belső fejlődésének előfeltételeiről előrelátó bölcsességgel gondoskodott, s a melyeknek végrehajtása mint az ünnep egyik kimagasló pontja, a mai díszközgyűlésnek lett fentartva. Beszéde szószerint a következő: Nagyméltóságu Főispán Ur! Tekintetes törvénykatósági Bizottság! Örömünnepünk hangulatának azon magasztos szinvonalán, melyre az Isten házában imént lefolyt szertartások, s az itt elhangzott szónoklatok lelkeinket felemelték; - oly jól esik a múltnak ködéből elénk tárt s a bonalapitó és államfentartó elődökre dicsfénnyel visszasugárzó, majd az isteni gondviselés iránt bálára gerjesztő képeken imádkozóan elmerengni, hogy szinte nehéz a kegyeletteljes benyomások közepeit tárgysorozatunk következő jpontjának végrehajtásába fogva, a cselekvő jelennek szinezetlen terére leszállani. Valók an úgy érzem tek. bizottsági közgyűlés, mintha most végezendő megbízásom teljesítésével az elénk varázsolt pantheon templomi csendjéből a mindennapi élet zajába nyitnék ajtót. Pedig ez aggályt csak a magasztos múlttól a jelenre való hirtelen áttérés kegyeletes fájdalma keltheti, mert hisz jelenünk következménye a múltnak, s mint ilyen annak zárköveként méltán illeszthető mai ünnepi ülésünk sorozatába. Az igaz mély bála nem is elégedhetik meg a puszta emlékezéssel, hanem tetteket is igényel. Ennek érzete vezérelte Tolna vármegye közönségét akkor, amidőn ezeré-
