Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Új Dunatáj dokumentum
76 Új Dunatáj 1996. szeptember És ez időtől az oligarchia mind fejetlen éld) és féktel enebb. Az egyházi vagyon első sorban esik áldozatul a királyok tehetetlenségének és nagyurak kapzsiságának. A köznemesség által fentartott megye kezdetben még erős, Szakái ylyal szemben a Csernyéden tartott megyei ülések és bírói székek tekintélylyel bimak, szembe szállanák a féktelenkedőkkel, torolnak és ellenállának, de a közeledő éjszaka árnyékai mind ijesztőbbekké, mind hosszabbakká válnak. II. Lajos szerencsétlen király Mohácsra vonul. Mindjobban közeledvén sírjához, Szt.-Györgyről, Tolnáról, Szekszárdról, Kesztölczről, Bátaszékről Írja kétségbeesett, segélykérő leveleit. Refugiumot ő is a bátai szent hegyen Krisztus itt őrzött csudatevő szent vérénél keres, e monostorban gyónik, áldozik utoljára, itt készíti magát a nagy ütközetre, melyből annyi soknak közülünk nem volt visszatérése. A sors engesztelhetetlen volt. — Végigsepri az iszonyú áradat a megye mezőit, fellángolnak a várak, városok, faluk és monostorok. Elvonulván a szörnyű vész, a köznemes már csak romok közé térhetett vissza, most már megfogyva és szegényedve ki van szolgáltatva az oligarchák kényének. Pedig akkor történt ez, mikor az igazságnak hivatott őre, az ország első törvényhozója és bírája, Verb&czy István volt hatalmas a megyében, bírván Moys nádor örökét, Dáróvárat, a Szerechének jussát Dökröközt, mikor ő parancsolt Domhóvárhan, Felső-Nyékben és már ajándékul nyerte a tamásii várat. De nem használt már itt semmi hatalom, semmi befolyás. Férd inánd vagy Zápolya János a szerint voltak jók, amely czimen többet zsákmányolni, rabolni lehetett. Enyingi Török Bálint saját külön hadával beveszi a gerenyási erősséget, kiostromolja Héderváry Ferencz nyomorult özvegyét Ozora, Eledényből. Összetűz Bakics Pállal és Verbőczyvel a papi birtokok miatt. Minden határért az ököljog harczát harczolják a hatalmasok. Egy még szörnyűbb esemény kellett, hogy véget vessen a borzalmas erőszakosságoknak. Nagy Szulejmán szultán terjeszti ki hatalmát a megyére, szünteti meg az eddigi állapotokat, hozza be a centralisticus keleti közigazgatást. A főnemesség menekül más hol fék vő birtokaira, a nemesség, most már hontalanul, a végvárak zsoldos csapatai közé húzódik. A köznépben pedig fenntartotta az erőt a hit, és ama fanatizmus, melyet a terjedő reformátió öntött a kedélyekbe. Kálvinista, lutheránus, trinitárius, arianus egymással versenyezne k, állítják fel hitközségeiket, az iskolákat; a tolnai protestáns főiskola épen a legvészesebb, a legnyomorultabb időkben, a török alatt volt nagy hirü az egész országban. Eme buzgóság volt az, mely nem engedte megsemmisülni itt a keresztény, a nemzeti életet. Nem semmisült meg, de sorvadt mindjobban és zsugorodott kisebb-kisebb hely
